|
140 percnyi játék után kiestem
Életem leghosszabb meccsén 3/2 arányban maradtam alul az olasz bajnok Davide Bianchetti ellen. Mind a három szettet rövidítésben vesztettem el, a meccs elképesztően szoros volt. De nem lett volna ennyire szoros, ha a bíró tényleg bíróként viselkedik, de sajnos nem ez történt. Olyan szinten vezette el a meccset, amire nem találok szavakat, mert nincsenek is.
És még mielőtt valaki azt gondolná, hogy ezt csak én érzem magamban így, annak elmondom, hogy a meccset néző 4 profi játékos a kérésem ellenére azt mondta, hogy írni fog a PSA-nak, mert ők még ilyet nem láttak.
Az ötödik szettben 8-3-ra vezettem, amit 4 olyan ítélet követett, amit egyszerűen felfogni sem lehetett. Ha Davide eltalálta magát, vagy beleszaladt a pálya közepén az ütésembe sem kaptam stroke-ot, de amikor az ejtésem ráragadt az üvegfalra és elérni is nehéz lett volna, nem hogy visszaadni, az stroke lett az ellenfélnek. Olyan hihetetlen dolgok történtek, hogy ezt nem tudom átadni, pedig nagyon szeretném.
Sosem voltam még ennyire csalódott, egy meccsem után sem, de ez most teljesen más...Nem ezért küzdöttem, edzettem, utaztam stb, hogy aztán ez történjen. Borzalmas érzés!
És nem tudok mit csinálni ez a legszörnyűbb.
A mérkőzésen volt több sérülési szünet is, ami egyszerűen abból fakadt, hogy az olasz tudta, hogy bármit megengedhet magának és ebből kifolyólag többször is úgy ütköztünk, hogy a meccs végére mindketten több sebből véreztünk.
A hihetetlen mennyiségű ítélet, nagyon rossz irányba vitte el a meccset és amíg én az ítéletek során próbáltam higgadt maradni, addig Davide minden egyes döntést megkérdőjelezett, kijött a pályáról és volt, hogy percekig vissza sem tért. A bíró mindezt hagyta, sőt annyira elbizonytalanodott, hogy a meccs végére egy ítéletet sem adott nekem. És itt most nem azokról beszélek, amik szubjektív döntések, hanem a "nagykönyvben" megírt stroke-okról.
Mielőtt elkezdtem ezt a cikket, az összes játékossal, aki nézte a meccset váltottam pár szót, hogy ne az legyen, amit csak én érzek. Az olasz szurkolók jöttek oda a meccs után hozzám és elnézést kértek, valamint azt mondták, hogy lehet, hogy olaszok, de ezt már ők sem bírták. Davide édesapja azt mondta, hogy sajnálja, ami történt, ő még nem látott ilyen a 25 év alatt, amit squash pálya közelében töltött el.
Folytatás:
Ha megpróbálok elvonatkoztatni a bíráskodástól - ami elég nehéz lesz - azt kell mondjam, hogy eszméletlen jó meccset vívtunk. Nagyon nagy harc volt végig és végre úgy éreztem, hogy kiválóan megy a játék. Szinte alig hibáztam, nem kezdtem el fáradni, okosan játszottam és meglepően sok nyerőt ütöttem.
Davide nem is tudott mit kezdeni az elején, simán nyertem az elsőt 11/6-ra. Érdekes módon ebben a szettben kevés ítélet született.
Az igazi harc a másodikban kezdődött el. A szett elején arra figyeltem, hogy biztonságosan játsszak, ami bármilyen meglepő, de hiba volt. Őket már nem lehet ezzel a játékkal megverni, valamit csinálni kell a labdával az alapjátékon kívül. Ez szerencsére hamar tudatosult bennem és 6-3-as hátránynál változtattam, majd fordítottam. 9-9-nél járunk, ahol a bíró egy vitatható döntéssel, majd Davide egy szép kereszttel, ami nickben végződött, fejezte be a szettet.
Ez kissé zavart, de nem ezen múlt a szett, itt még higgadt voltam. Hozzáteszem a szett végi döntések jelentősen meghatározzák a végkimenetelt. Ugyanez mondjuk egy 3-3-as állásnál nem számít még annyira, gondolom ez természetes...
Nem voltam különösebben ideges az elvesztett szett miatt, mert éreztem, hogy jó formában vagyok és jobban fogom bírni a végét.
A harmadik szettben már rengeteg döntés született, amit minden egyes alkalommal hosszabb-rövidebb diskurzusok zártak. Én nagyon ritkán jöttem ki a pályáról, próbáltam végig elvonatkoztatni a bírótól, ami egyre nehezebbé vált. A sorozatos döntések feldarabolták a meccs ritmusát és időt adtak végig Davide-nek, hogy kipihenje magát. A harmadik szett vége pontosan úgy alakult, mint a második, annyi különbséggel, hogy most ez 10-10-es állásnál fordult elő.
A következőben simán egyenlítettem 11/4-gyel. Ezen kár rágódni, döntések is ritkán voltak, Davide is hamar lemondott a szettről.
Az ötödikben pedig nem tudok újat mondani, mert talán 5 labdamenet ért véget normálisan, a többi 17-ben a bíró döntött. Ez az a szituáció, amiben nem lehet mit csinálni, nincs ellenszer.
Talán legközelebb én leszek a szerencsés és nekem vezetnek el egy meccset, sosem lehet tudni. Valamiért most ezt hozta a sors, amit el kell fogadjak így, egy nap távlatából.
A történtek ellenére úgy érzem képes vagyok a top 30 közelébe kerülni és pár hónap múlva már magabiztosan verni őket.
Következő versenyemet május 21.-én kezdem Zürichben egy 10 ezer dolláros versenyen (Vitis Open). Első körben egy selejtezőssel kezdek, majd várhatóan Koukallal kerülök össze a négybe jutásért.
|
