Biztos vannak olyanok, akik ezt a címet egy 117 ezer dolláros verseny legjobb 16 közé jutásánál túl nagy szavaknak gondolnak, de ez az igazság. A világranglista 13. helyén álló Azlan Iskandar (képen) ellen olyan közel álltam a győzelemhez, hogy tényleg csak hajszálon múlt a siker. 70 percnyi kemény küzdelem után 3/2 arányban maradtam csak alul, ami egy kiváló eredmény, de csupán azért keserű számomra, mert komoly esélyem volt a nyolcaddöntőbe ütni magam. Ennek ellenére egy nagyon sikeres versenyt tudhatok magam mögött, ami egy remek visszacsatolás arra, hogy az elmúlt hónapokban jó irányba léptem az új edzéseimmel.
Hosszú szünet után úgy tervezem, hogy a Squash Vetítéseket újraindítom. Az első elemzést pedig ebből a meccsből tartanám, az eredeti psalive-os felvételről.
Kérlek bennetek, hogy akik komolyan érdeklődnének az ilyen esték után, vagy az ötlet tetszik nekik, azok itt a hozzászólásoknál vagy e-mailben írjanak egy sort nekem, hogy lássam mekkora érdeklődésre számíthatok!
Azlan Iskandar bt Mark Krajcsak : 12/10, 1/11, 11/5, 12/10, 11/4 (70 perc)
Íme az meccselemzés:
A szerencsés sorslásomnak köszönhetően volt egy szabadnapom, amit pihenéssel ki is használtam. Fontos volt a regeneráció szempontjából, mert a Barrington elleni meccs sokat ki vett belőlem.
Ma már frissebb voltam és meglepően könnyedén tudtam mozogni a pályán, pedig az elmúlt két napban erős izomláz volt a lábaimban. Ezt sok nyújtással és jeges fürdőkkel próbáltam enyhíteni, úgy tűnik sikeresen. Eddig ezt a fajta módszert még nem próbáltam, de nyugodtan mondhatom, hogy használ.
Jól is kezdtem a meccsen, annak ellenére hogy ezúttal semmilyen taktikával nem készültem. Nem csak azért mert Azlannal csak most játszottam életemben először, hanem azért is, mert nem tudhattam előre, hogy a testem hogy fog reagálni a meccs elején. Ha például lassú lettem volna, akkor egy védekező emelgetős, cselezős játékra kellett volna beálljak. Ezzel ellentétben viszont jól éreztem magam, gyors voltam és szépen el is kezdtem gyűjtögetni a pontokat. Az első szettben semmi különöset nem csináltam, szereztem néhány szép pontot, de Azlan is sokat hibázott, úgyhogy 10/7-tel én kerültem megnyugtató előnybe. Ekkor sajnos a húrom elszakadt és a verseny kezdete óta megszokott ütőmet le kellett váltanom. Nem találtam vele hirtelen az ütéseket és Azlan gyorsan megfordította az állást és ellopta azt a nagyon fontos első szettet. Nem tudom hogy alakulhatott volna, ha én nyerem meg, de óriási lélektani előnyt adhatott volna.
A második szett durva volt. Ennyi nyerőt és változatos megoldást még nem nagyon ütöttem egy szett alatt, top 15-ös játékosnak meg pláne nem! Hibátlanul támadtam és 7/1-nél már éreztem, hogy ellenfelem nem fog megszakadni, hogy visszajöjjön a játékba.
Ebben a szettben pedig kialakult bennem a taktika, az ellenszer. Ez a következő volt. A pálya hátsó levő részében az egyeneseket nagyon pontosan üssem a hátra, a kereszteket pedig dugjam el. Ez azért fontos, mert a maláj szeret a fonák oldalon állni és így a röptéi nagyon veszélyesség vállnak. Ha azonban párszor meglepem kereszttel és ebből kiszorul, akkor egy idő után helyrebillen a pálya és könnyebben tudom fonákon is hátraütni.
Emellett pedig hátulról bátran kellett előre játszani. Az ejtéseim úgy érzem nagyon sokat fejlődtek és ezt be KELL építsem a játékomba, mert nagyon hatásosan tud működni, pláne a "ragadós" üvegpályán.
Az ejtésekkel sokszor olyan taktikai előnybe kerültem, amit a következő ütéssel már ki tudtam használni.
Mégegy fontos dolog volt, ami taktika alapkövét képezte. Ez pedig a pálya középső részéről történő röpték. Mindegy, hogy milyen, előre vagy hátra megy, védekező vagy akár kill, a lényeg az volt, hogy nehezen legyek kimozdítható a T-ről és a nyomást folyamatosan tartsam az ellenfélen.
Ezért a negyedik szettben újra figyeltem erre és 10/8-nál újra két szettlabdához kerültem, de megijedtem a lehetőségtől, csak úgy mint az elsőben és egy ziccert egyből el is rontottam.
A hibámból tanulva próbáltam nem az eredményre hanem az éppen folyó pontra koncentrálni.
Egyenlítettem.
Az ötödikben pedig jól kezdtem. Megvolt a fejemben a taktika és tuti frissebb voltam a kondijáról híres malájnál.
Azt hiszem 3/4-es állásnál ütköztünk én pedig pont a térdem külső részére estem. Ki kellett kérjem a 3 perces ápolási szünetemet, mert hirtelen nem tudtam rendesen ráállni. Miután elláták a sérülést visszatértem a pályára, de kizökkentem. Elvesztettem az addigi lendületemet és a labdát is nehezen szoktam meg újra.
A szett közepén cserélni is kellett, mert kilyukadt.
Ezután nem ment jól a játék, olyan pontokat vesztettem el, amiket az egész meccsen visszadtam. Hibáztam is. Összeomlott az addig működő taktika.
Azlan pedig profi módjára bedarált.
A tanulság a meccsből nagyon egyszerű. Taktikailag jó vagyok, techikailag nincs különsebb gond, jól mozgok a pályán, megfelelően erős a kondim és kevesebbet hibázom. Na de akkor hol van a baj? Abban van, hogy nem vagyok elég tapasztalt. Tapasztalt vagyok a top 30-an kívüli játékosokkal szemben, de a rutinosabb top 30-asok már megfontoltabbak nálam. És megérzik az ellenfél gyengéjét. Sokkal jobban, mint az alacsonyabban rangsoroltak.
Nem jön fel bennük olyan érzés már, hogy hoppá, ezt elcsíphetem. Mert megszokták, hogy mindenki ellen van esélyük és ebben hisznek is. Nekem ezen a hiten kell változtassak és megtanuljam azt, hogy mostantól bárki ellen van esélyem, ha a legjobb formámat nyújtom. Mégha könnyen ki is kapok, ebben kell higgyek. Ez a kulcs.
Ennek ellenére boldogan megyek haza és már várom, hogy újra otthon legyek;)!
Következő versenyem Svédországban lesz. Február 3.-án kezdek egy 60 ezer dolláros verseny selejtezőjében, amit a www.psalive.tv ugyancsak közvetíteni fog.
Biztos vannak olyanok, akik ezt a címet egy 117 ezer dolláros verseny legjobb 16 közé jutásánál túl nagy szavaknak gondolnak, de ez az igazság. A világranglista 13. helyén álló Azlan Iskandar (képen) ellen olyan közel álltam a győzelemhez, hogy tényleg csak hajszálon múlt a siker. 70 percnyi kemény küzdelem után 3/2 arányban maradtam csak alul, ami egy kiváló eredmény, de csupán azért keserű számomra, mert komoly esélyem volt a nyolcaddöntőbe ütni magam. Ennek ellenére egy nagyon sikeres versenyt tudhatok magam mögött, ami egy remek visszacsatolás arra, hogy az elmúlt hónapokban jó irányba léptem az új edzéseimmel.
Jól is kezdtem a meccsen, annak ellenére hogy ezúttal semmilyen taktikával nem készültem. Nem csak azért mert Azlannal csak most játszottam életemben először, hanem azért is, mert nem tudhattam előre, hogy a testem hogy fog reagálni a meccs elején. Ha például lassú lettem volna, akkor egy védekező emelgetős, cselezős játékra kellett volna beálljak. Ezzel ellentétben viszont jól éreztem magam, gyors voltam és szépen el is kezdtem gyűjtögetni a pontokat. Az első szettben semmi különöset nem csináltam, szereztem néhány szép pontot, de Azlan is sokat hibázott, úgyhogy 10/7-tel én kerültem megnyugtató előnybe. Ekkor sajnos a húrom elszakadt és a verseny kezdete óta megszokott ütőmet le kellett váltanom. Nem találtam vele hirtelen az ütéseket és Azlan gyorsan megfordította az állást és ellopta azt a nagyon fontos első szettet. Nem tudom hogy alakulhatott volna, ha én nyerem meg, de óriási lélektani előnyt adhatott volna.