Közel két óra után, csak tiebreak-kel tudtam tovább jutni Phillips ellen
A mai negyeddöntő során meglepően erős játékost adott a sorsolás. A kanadai David Phillips borzalmasan megnehezítette a dolgomat és kissé a szerencsének is köszönhetem, hogy ma pozitív hírről számolhatok be Nektek. Eszméletlen nehéz 105 perces meccsen vagyok túl, amit 13/11-re sikerült behúzzak a döntő szettben, a harmadik meccslabdámat értékesítve. Holnap a helyi sztár, Matthew Giuffre ellen játszom a döntőbe jutásért othoni idő szerint éjjel 2-kor. Ő a harmadik kiemelt Cuskelly-t verte meg négy játszmában.
Mark Krajcsak bt David Phillips : 11/7, 8/11, 9/11, 11/7, 13/11 (105 perc)
Az első szettben még úgy éreztem, hogy kézben tartom a meccset és nem kell különösebben aggódjak, csak a hibáimat kell lecsökkentenem.
Hamar rá kellett jöjjek, hogy nem lesz könnyű dolgom, mert a második szettben már jobban játszottam, mégsem volt esélyem megnyerni a szettet.
Úgy érzem nem játszottam rosszul, de az összképhez hozzátartozik az is, hogy néha olyan bosszantó hibákat vétettem, amiket nem is akartam elhinni. Ez jellemző volt az egész meccsre.
Sokszor jó megoldást választottam és hatalmas labdameneteket nyertem meg, néha viszont úgy mozogtam a pályán, mintha életemben először adtak volna a kezembe squashütőt.
Mint ahogy azt tegnap említettem ezt a pályát nem nekem találták ki. Nem jönnek úgy a jó ütések, mint másik pályákon és emiatt sokkal erősebben kell figyelnem és jobban át kell gondoljam mikor támadok. Ez egyfajta plusz nyomást generál bennem.
Visszatérve a meccsre én igazság szerint nem emlékszem mikor ütött nekem valaki ennyi nyerőt ennyire kevés hibaszázalékkal. Emlékszem amikor Palmer ellen játszottam és kaptam ki tőle nagyon simán, ő mégsem ütött ennyire nehezeket. Ne értsétek félre nem azt mondom, hogy Phillips jobb játékos nála, csak valamiért 50 hellyel lentebb rangsorolják:). Hanem azt próbálom éreztetni, hogy míg Palmer hihetetlen erős és biztos játéka hamar feltördelte az enyémet, addig Phillips sokszor egy ütésből, minden helyzet nélkül fejezte be a labdameneteket. Olyan nickeket ütött a semmiből, hogy tényleg nem akartam elhinni. És ezt csinálta sorban, megállás nélkül. Szerencsére erre csak a tenyeres oldalon volt képes, amit viszont ki kellett zárjak a játékból, mert ott semmi esélyem sem volt.
Teljesen nem zárhattam ki, mert ahogy megpróbáltam egyből jött röptézgetni a fonák oldalra, hogy egy percig se hagyjon békén. Ezért tudatosan tényleg megfontolva szabadott csak oldalt váltsak, ami ha nem sikerült már elindulnom sem volt érdemes a labda felé.
A meccs végére négy sebből véreztem. Tényleg felszakítottam a pályát a győzelemért, nem hagyhattam veszni a meccset. Ötször vetődtem a labdáért, amitől mindkét térdem, az ujjam és a jobb könyökön szakadt fel szerencsére egyik sem vészesen.
2/1-es hátrányból kellett fordítsak, amihez végig nagyon kellett koncentráljak. Már az egyenlítés is borzalmasan nehéz volt, egy pillanatra sem lehetett kikapcsolni. Az ötödikben végig fej-fej mellett haladtunk, a végére sikerült 9-7-es előnybe kerüljek, amit nyugodtan mondhatom, hogy elbénáztam. Megvoltak a lehetőségeim, amiket nem tudtam kihasználni. Phillips persze ilyenkor sem hibázott és visszahozta a meccset, de anniyra fáradt volt már, hogy a végén én már csak arra figyeltem, hogy a lehető leglaposabban a fonák hátsó sarokba üssem a labdákat, néhány kivétellel természetesen.
Ha a lehetőség apró gyanúja is felmerült bennem, akkor is a lehető legegyszerűbbet választottam, hogy véletlenül se egy apró taktikai bakival szúrjam el a versenyt.
Az utolsó labdamenet aránylag hosszú volt, melyben végig éreztem az ellenfelemen, hogy csak egy apró lehetőségre vár, de már annyira fáradt, hogy előbb-utóbb el fogja kapkodni. Erősen játszottam a hajrában végig, mert azokat az ütéseket fáradtan nehezebb kontrollálni. És nem is bírta ki, bevállalta, de nem sikerült neki.
Így holnap én játszhatom az elődöntőt egy újabb kanadai ellen.
Most a gyors regenerálódás a célom, ami mondhatni harc az idővel. Figyelni kell mit iszom/eszem, mennyit és mikor alszom. Mindemellett sok nyújtásra is szükségem van és a pezsgőfürdőzést is többször fogom használni a holnapi meccsemig. Ha nem sikerül frissen pályára lépjek, nem sok esélyem lesz. És ezt az ellenfelem tökéletesen jól tudja és meg is próbálja majd kihasználni.
A mai negyeddöntő során meglepően erős játékost adott a sorsolás. A kanadai David Phillips borzalmasan megnehezítette a dolgomat és kissé a szerencsének is köszönhetem, hogy ma pozitív hírről számolhatok be Nektek. Eszméletlen nehéz 105 perces meccsen vagyok túl, amit 13/11-re sikerült behúzzak a döntő szettben, a harmadik meccslabdámat értékesítve. Holnap a helyi sztár, Matthew Giuffre ellen játszom a döntőbe jutásért othoni idő szerint éjjel 2-kor. Ő a harmadik kiemelt Cuskelly-t verte meg négy játszmában.
Visszatérve a meccsre én igazság szerint nem emlékszem mikor ütött nekem valaki ennyi nyerőt ennyire kevés hibaszázalékkal. Emlékszem amikor Palmer ellen játszottam és kaptam ki tőle nagyon simán, ő mégsem ütött ennyire nehezeket. Ne értsétek félre nem azt mondom, hogy Phillips jobb játékos nála, csak valamiért 50 hellyel lentebb rangsorolják:). Hanem azt próbálom éreztetni, hogy míg Palmer hihetetlen erős és biztos játéka hamar feltördelte az enyémet, addig Phillips sokszor egy ütésből, minden helyzet nélkül fejezte be a labdameneteket. Olyan nickeket ütött a semmiből, hogy tényleg nem akartam elhinni. És ezt csinálta sorban, megállás nélkül. Szerencsére erre csak a tenyeres oldalon volt képes, amit viszont ki kellett zárjak a játékból, mert ott semmi esélyem sem volt.