A 10 ezer dollár összdíjazású vancouveri torna elődöntőjében újra magamra találtam és kirobbanó formában, sima játékkal, könnyedén vertem meg egyik legnagyobb riválisomat Dylan Bennettet (képen) 3/0 arányban. A másik elődöntőt tekintve Engelbrecht (vr. 55.)meglepetést okozott az első kiemelt Frankcomb (vr. 43.) legyőzésével, így otthoni idő szerint hajnali 1-kor ellene játszom a döntőt.
Eddigi találkozásainkat figyelembe véve nem az én oldalamra dőlt a mérleg a 24 éves holland másodikkal szemben a mérkőzés előtt. Egy statisztika szólt mellettem, a világranglista helyezés, ami mindösszesen egy helyezéssel hajlik az én javamra (én 47., Dylan pedig 48.)
Profi versenyeken eddig kétszer találkoztunk és mindkét meccs Dylan győzelmével zárult. Először a 2006-os Hungarian Open selejtezőjében, másodszor pedig idén márciusban a Kuwait Open selejtezőjében szenvedtem vereséget tőle.
Hozzátéve ehhez a tegnapi siralmas formámat....hát nem voltak túl jók a kilátások. Arra viszont jó volt a tegnapi meccs, hogy egy kicsit felrázzon.
Ma már megkértem a versenyszervezőt, hogy biztosítson nekem félóra szabad pályát a meccsem előtt, amit meg is tett nekem és ennek köszönhetően már az elejétől kezdve otthonosabban éreztem magam a pályán. Mondtam, hogy szükségem van erre:)...
Igazából annyi dolgom volt a pályán Dylan ellen, hogy pontos egyenesekkel magam mögött tartsam, ne üssek kereszteket, mert azokból nagyon veszélyes volt, valamint tartsam magasan a sebességet.
Ehhez már csak pluszként jött az, hogy ma szinte semmit sem hibáztam, gyorsan mozogtam, fitt voltam és az ejtéseim pedig nagyon pontosak voltak.
Dylan már az első pár pont után ideges lett, hamar belebonyolódott vitába a bíróval, aki szerintem egyébként teljesen jól vezette a meccset. Idegessége hibához vezetett, amit nekem csak ki kellett használjak.
A gyors 2/0-ás vezetésnél csak arra figyeltem, hogy még csak véletlenül se kövessem el azt a hibát, hogy kiengedek és ráülök az eredményre, ezért már első ponttól kezdve még gyorsabban probáltam játszani és minden labdát elérni, ami sikerült is. Nehezebb volt így a szett eleje, de összességében sokkal jobban jöttem ki így. A szett eleji próbálkozások után összeomlott mentálisan és teljesen kienegedett, amivel én így könnyedén bejutottam egy hét alatt a második profi döntőmbe.
A 10 ezer dollár összdíjazású vancouveri torna elődöntőjében újra magamra találtam és kirobbanó formában, sima játékkal, könnyedén vertem meg egyik legnagyobb riválisomat Dylan Bennettet (képen) 3/0 arányban. A másik elődöntőt tekintve Engelbrecht (vr. 55.)meglepetést okozott az első kiemelt Frankcomb (vr. 43.) legyőzésével, így otthoni idő szerint hajnali 1-kor ellene játszom a döntőt. 
Hozzátéve ehhez a tegnapi siralmas formámat....hát nem voltak túl jók a kilátások. Arra viszont jó volt a tegnapi meccs, hogy egy kicsit felrázzon.