Pont egy héttel ezelőtt, ugyanígy a negyeddöntőben találkoztam a világranglista 78. helyezettjével Saskatoonban, ahol simán 3/0 arányban kiütöttem a kanadait, most azonban ez nem így alakult. 2/0-ás hátránnyal kezdtem, de végül sikerült felrázzam magam és ha nehéz csatában is és felejthető játékkal, de 3/2-re győztem és bejutottam az elődöntőbe, ahol a holland riválisommal Dylan Bennett-tel találkozom helyi idő szerint 18 órakor. Mark Krajcsak bt Robin Clark : 6/11, 3/11, 11/3, 11/6, 11/3 (70 perc) Link a SquashSite-hoz
Vancouverbe 3-án reggel értem át és már az első edzésem után éreztem, hogy ez a pálya nem fog úgy feküdni a játékomnak, mint az egy héttel ezelőtti.
No de sebaj, nem ezen múlt a mai meccs, csupán az érzés volt furcsa emiatt játék közben. Igazság szerint nem volt sok alkalmam megszokni a pályát, mert közben folyamatosan amatör versenyek mennek és a pályák foglaltak. Ennek köszönhetően a mai meccsem előtt például csak 10 percet tudtam pályán lenni. Van olyan játékos, akinek ez nem számít semmit, én sajnos nem közéjük tartozom.
Furcsa is volt a kezdés, nem találtam magam a pályán. Olyan volt a reakcióidőm, mint egy nyolc hónapos terhes kismamának, bár még sosem voltam kismama.
Kicsit a lábaim is reszkettek, nem az izgalomtól és nem is az éhségtől, igazából nem tudom mitől.
A lényeg, hogy közel sem éreztem otthon magam a pályán, fásult voltam és fáradtnak éreztem magam, pedig mást sem csináltam csak pihentem erre a versenyre. Lehet pont ez volt a baj...
A lényeg, hogy az első két szettet elég gyorsan elveszítettem, sokat hibáztam pedig itt még az alsóhatár is alacsonyabban van 5 centivel. Azok az ütéskombinációk, amik ezelőtt működtek, most nem jöttek be, nem volt meg hozzá a kellő gyorsaságom, majd pedig a bátorságom.
A második szett elvesztése után merült fel bennem az, hogy itt óriási gond lesz ha nem pörgetem fel magam, mert ki fogok kapni. Ezért próbáltam magasabbra kapcsolni a ritmust és leegyszerűsíteni a játékomat. Maradtam a kifejezetten unalmas hosszú egyeneseknél, azokból legalább tudtam pontokat csinálni és a labdamenetek is hosszabbak lettek, amivel az ellenfelem koncentrációját tudtam megnehezíteni, amjd pedig szépen lassan feltörni.
Érdekesen kezdett átalakulni a játék és azt vettem észre, hogy a harmadik szettet simán megnyertem. Úgy érzem Clark itt vétette a legnagyobb hibát, kiengedett egy kicsit és gondolta majd a végén jobban megnyomja. Aki már évek óta olvassa a honlapomat, az tudja, hogy hány meccset vesztettem el anno előnyből, azért mert egy pillanatra kiengedtem. Most ez történt a kanadaival is, visszaadta a lelkierőmet és a hitemet abba, hogy fordítani fogok.
Ennek köszönhetően a negyedikben már nem úgy játszottam, mint a harmadikban és az ötödikben sem úgy mint a negyedikben. Hanem egyre nehezebb és kellemetlenebb ellenféllé váltam. Ezért téves azt gondolni, hogy később könnyebb lesz fordítani. Mindig a lehető leggyorsabb megoldás a legjobb, még ha sokszor több energiával is jár.
A harmadik szettől kezdve már a meccs nagy részét én irányítottam, de ez nem a jó ütéseimnek, hanem a jó kondimnak volt köszönhető. Ha nincs a kemény befektetett munka (igaz Áron:)?), akkor ezt a meccset simán elvesztem.
De volt. És még mindig versenyben vagyok. Otthoni idő szerint hajnali 3-kor játszom Bennett ellen, akit mostmár szeretnék végre először legyőzni PSA versenyen, remélem menni fog. És újra döntőt játszhatok.
A végére itt van egy kis zene felfrissülésnek:) : http://www.youtube.com/watch?v=Sjt02W947tk
Pont egy héttel ezelőtt, ugyanígy a negyeddöntőben találkoztam a világranglista 78. helyezettjével Saskatoonban, ahol simán 3/0 arányban kiütöttem a kanadait, most azonban ez nem így alakult. 2/0-ás hátránnyal kezdtem, de végül sikerült felrázzam magam és ha nehéz csatában is és felejthető játékkal, de 3/2-re győztem és bejutottam az elődöntőbe, ahol a holland riválisommal Dylan Bennett-tel találkozom helyi idő szerint 18 órakor.