2005. Szeptember 9. péntek, 18:13

Nicol a favorit a Hungarian Openen

Elkészült minden idők legmagasabb összdíjazású Hungarian Open főtáblája. Az 50 ezer dollár óriási neveket vonzott Magyarországra. A verseny favoritja Peter Nicol lesz, aki legutóbb a Világjátékok megnyerésével bizonyította formáját. Nicol a papírforma szerint Shabanával játszaná a döntőt, amihez minden bizonnyal azért lesz egy-két szava John Whitenak, Gaultiernek, Willstropnak és Darwishnak is.
A verseny szabadkártyáját Török András kapta, aki az előbb említett Darwishsal csap majd össze a legjobb nyolcba kerülésért. Az alappontszám ebben az esetben 125 pont, tehát Törököt a következő hónapban a legjobb 120 közé várhatjuk...
Süni, Marci és jómagam az ugyancsak 16-os kvalifikációban kaptunk helyet. Célom nem lehet más a hazai közönség előtt, minthogy a főtáblára kerüljek. Ehhez viszont kirobbanó formaidőzítésre és hatalmas biztatásra lesz szükségem/szükségünk, úgyhogy minden érdeklődőt várunk majd a Római Teniszakadémián szeptember 27.-én.
A főtáblára kerülés különös nehézségét jól mutatja, hogy a lehető legkönnyebb ellenfél a világranglista 35.! helyezett, olasz, Bianchetti lehet majd.
Létezik a sportban lehetetlen??

2005. Szeptember 14. szerda, 20:13

Elérhető közelségben a főtáblára kerülés!

A mai napon zárult le a nevezések esetleges visszamondása, amellyel szerencsére sok versenyző élt. Ezzel a magyarok esélyei jelentősen megnőttek a továbbjutásra. Márky Jenő versenyszervező a 16-os kvalifikációban négy hely sorsáról dönthet, a főtáblán pedig egy szabadkártyát "ajándékozhat". A selejtező négy helyéből azonban csak hármat használt ki, sőt mostmár csak kettőt, ugyanis a visszalépések miatt alanyi jogon bekerültem a kvalifikációba. Jelenleg a 12. kiemelt vagyok, ami azt jelenti, hogy valakit a top 8-ból kapok majd. A selejtező favoritja jelenleg a francia válogatott Lavigne (vr. 28.), a "leggyengébb" pedig akit kapni lehet, a 8. kiemelt, bermudai Kyme (vr. 78.). Tehát a sorsoláson most is rengeteg múlik, de továbbra is a főtáblára kerülés a célom.
A selejtezőből a legjobb 4 jut fel a 16-os főtáblára, tehát két győzelem kell ahhoz, hogy ezt megvalósítsam. Érdekesség, hogy a cseh Koukal a kvali 4. kiemeltje, egy kis szerencsével akár az ő ágára is kerülhetek a feljutásért, akit az utóbbi 3 alkalommal legyőztem...
A verseny 27.-én délután kezdődik majd, és ha minden igaz, akkor mi is az üvegpályán játszunk majd. A selejtező mérkőzésekre a napi jegy 1000.-, a döntőre már 4000.-, a heti bérletet pedig 6600.-ért lehet megvásárolni, ha valaki szeretne venni, nyugodtan jelezze, nálam is lehet kapni.

A kvalifikáció résztvevői a következők: Renan Lavigne (28), Joey Barrington (30), Davide Bianchetti (35), Jan Koukal (55), Wai Hang Wong (66), Lee Drew (73), Scott Handley (76), Nick Kyme (78), Sam Miller (81), Bradley Hindle (85), Niall Rooney (91), Mark Krajcsak (92), Daryl Selby (98), Marton Szaboky (107), Sandor Fulop (177),

2005. Szeptember 27. kedd, 13:05

Óriási lehetőség a ma esti mérkőzés

A Hungarian Open nyitómeccsén Lee Drew-val sorsoltak össze, aki pillanatnyilag a 73. a világranglistán, tehát papírforma szerint 20 hellyel előrébb rangsorolt, de ő az a szint, akit jó játékkal ma már meg kell verjek.

Szurkoljatok!

2005. Szeptember 27. kedd, 22:20

Továbbjutottam a selejtező első köréből!!!

Mivel nem vagyok újságíró, picit nehéz lesz megtaláljam a mai mondandóm elejét, de azt hiszem azzal kell kezdjem, hogy aki kint volt és szurkolt nekem, azok a lehető lenagyobb hálámat kell hogy elfogadják! Ugyanis a mai meccset nem csak magamért nyertem, hanem mindenkiért, aki ma ott volt és drukkolt nekem. A Világjátékokhoz képest az volt az eltérő, hogy ezúttal nem Erik Galvez (képen jobbra) segített a padlóról felállni hanem Ti!

Mint azt már tudjátok a selejtező sorsolását a verseny első napján pontban délben szokás tartani (Szerintem hülye szokás, az ember az utolsó pillanatban tudja meg, mikor és kivel játszik.) és ahogy arról már beszámoltam a 6. kiemelt, angol, Lee Drewhoz soroltak be. Én ennek nagyon örültem, annak ellenére, hogy még sosem játszottam vele. A nemzetközi versenyeimen többnyire katasztrofális sorsolásokat kaptam, de most hazai közönség előtt, itthon, összejött a szerencse. Drew a 73. helyen tanyázik a világranglistán, ami nem igazán fedezi a valóságot, legalábbis nekem meggyőződésem, hogy jobb játékos a helyezésénél. Nem véletlen szerepelt egy éve még 50 körül. Ettől függetlenül ő az a 3 játékos között volt, akivel össze akartam kerülni. Sikerült...

Próbáltam a lehető legprecízebben felkészülni a mai meccsemre, pontosan emiatt szerveztem meg a kihívásos meccsemet hétfőn este Barrington ellen. Úgy látszik én így működöm, kell egy kemény meccs ahhoz, hogy kirobbanó teljesítményt nyújtsak. A sors fintora, hogy a mai győzelmemmel, újra Barringtonnal kell játszak holnap 19 órától, de mostmár élesben. És ez egészen más lesz, ezt garantálom. Hogy az utolsó erőmmel is győzni próbálok majd, abban mindenki biztos lehet.

Na de térjünk akkor rá a meccselemzésre, hiszen látom, hogy pillanatnyilag majdnem 20 vagytok kiváncsiak rá.
A meccs előtt az volt a taktikám, hogy próbáljak minél többet hátra játszani, ne haggyak támadási felületet magamon és tartsam ellenfelem fonákján a labdát, mert azt tudtam, hogy tenyeresen rendkívül erős. Be is vált a taktika, néhány labdamenet után érezhetően magas volt a nyomás ellenfelemen és könnyen hibára lehetett kényszeríteni. Úgy éreztem idegesen játszik, hiszen egy teli magyar lelátó értem szurkolt és ez szinte mindenkit feszélyez. Őnála is így volt, többek között ennek is köszönhető az első szett 11/3-as! végeredménye.

Tudtam, hogy a második már nem lesz ilyen egyszerű, és erősebben próbálja majd a játékot az én fonákomra terelni. A pálya gyorsasága miatt kissé hátul álltam, így a keresztek nagy része elfért mellettem, sőt sokszor ki is szorultam miattuk. Röptézni kellett volna, ehhez pedig előrébbállni a T-n, ezzel lehetett volna a szett eleji korai nyomást kiküszöbölni. Nem sikerült és hamar elhúzott az angol és csak a szett végére tudtam közelebb kerülni hozzá. 10/6-os hátrányban mindent feltéve egy lapra előrébb álltam és próbáltam többet támadni, amivel megleptem Drewt, így tudtam egyenlíteni 10/10-re. Itt egy újabb keresztet engedtem hátra, amit üvegpályán nem nagyon szabad, mert sokkal jobban beragadnak mint a normál páyákon. Az újabb szettlabdát ismét hárítani tudtam, ami a meccs létfontosságú pontja volt. Visszajöttem a játékba, majd megfordítottam a játszmát és 2/0-ás vezetéssel jöhettem ki pihenni.

A 3. játszma eleje talán eddigi legjobb formámat mutatta, kivételesen pontos és cseles játékkal hamar 8/1-es vezetésre tettem szert, mindössze 3 pontra a győzelemtől. Itt megtörtem, és picit kiengedtem, túl közel éreztem a győzelmet. El kellett volna vonatkoztassak a pontszámoktól, csak játszanom kellett volna a lehető legegyszerűbben, akkor innen képtelenség felállni. Sokszor túl korán kinyitttam a pályát főként pontatlan boastokkal és rossz visszaejtésekkel. Ellenfelem majdnem az összes pontját ebből értékesítette, majd kezdett nőni a nyomás rajtam, ő pedig érezte, hogy ez az a pont, amikor még van esélye megfordítani az állást. Sikerült is neki, nagyon okosan játszott, le a kalappal előtte. 11/9-re szépített.

Meg kell mondjam ez az egyik legrosszabb érzés, amikor a meccs már a zsebedben van, de a másik megnehezíti a dolgod és egyre közelebb kerül hozzád, esetleg megfordítja a meccset. Ettől féltem egy kicsit, de a pályán sikerült elvonatkoztassak és néhány különösen okos labdamenet után visszatért az önbizalmam. Újra elértünk a 8/4-es vezetésemhez, de tanultam hibámból és nem változtattam a takitámon még akkor sem, ha ziccer helyzetet éreztem. És ez volt a meccs fordulópontja, én ebben látom mai győzelmem. Bármit változtattam volna a 4.-ben, szinte biztosan vesztesként jöttem volna le a pályáról. Úgy érzem kezdek egyre tapasztaltabb és megfontoltabb lenni, ami nagyon fontos dolog.

A bíró számomra kissé fura volt, különösen a stílusa, ahogy reagált egy-egy szituációra, de mivel elvileg ő a világ egyik legjobb bírója, egy szavam sem lehet:). Mindent egybevetve nagyon boldog vagyok a győzelmemnek, mert ismét magasan a legjobb pontszámomat szereztem a mai győzelmemmel, ami 75 ranglistapontot jelent, míg az átlagom "csak" 31. Ha minden igaz ez 10 helyet jelent előre!

Végezetül szeretném megköszönni nektek mégegyszer a biztatást és bízom benne, hogy holnap Barrington ellen is számíthatok rátok!

A mai napi eredmények:

Renan Lavigne bt Sándor Fülöp (11/9, 11/5, 11/6, 28p)
Luca Mastrostefano bt Sam Miller (11/6, 11/7, 8/11, 11/6, 55p)
Davide Bianchetti bt Jago Nardelli (11/4, 12/10, 11/7, 43p)
Andreas Fuchs bt Nick Kyme (13/11, 12/10, 11/9, 38p)
Scott Handley bt Márton Szabóky (11/3, 11/8, 11/2, 22p)
Daryl Selby bt Jan Koukal (7/11, 11/4, 11/3, 11/2, 45p)
Mark Krajcsak bt Lee Drew (11/3, 13/11, 9/11, 11/6, 63p)
Joey Barrington bt Bradley Hindle (13/11, 9/11, 11/7, 11/8, 63p)

2005. Szeptember 28. szerda, 22:10

Barrington hibátlan játékkal elütött a főtáblára kerüléstől

Sajnos nem sikerült teljesítenem a verseny előtt kitűzött célomat, hogy a főtáblára kerüljek, de így sem vagyok csalódott, mert mindent megpróbáltam. Barrington tegnap verhetetlen volt, még sosem játszott ennyire agresszíven és pontosan ellenem. Képtelenség volt elvenni tőle az irányítást, enélkül pedig borzasztó nehéz volt pontot ütni.
Győzelmével Barrington került a főtáblára, ahol különösen nehéz lesz továbbjutnia, ugyanis Peter Nicol vár rá.
Bianchetti az osztrák bajnok Fuchsot győzte le könnyedén, míg Selby és Lavigne egyaránt ötszettes küzdelemmel kvalifikálták magukat.
Tegnap éjjel még visszanéztem a meccsemet, hogy a lehető legpontosabb elemzést tudjam adni nektek mind belülről, mind pedig kívülről.

A meccs kezdetére úgy éreztem minden a helyén van, jól bemelegítettem, koncentráltam és a játék is jól ment előtte. Ahogy elkezdődött a mérkőzés, magabiztos voltam, de semmit sem kockáztattam. Tartottam a labdát és ugyanúgy mozgattam én őt, mint ő engem. Úgy érzem, hogy jól ment a játék, a mozgás és az ütőtechnika is a helyén volt. Aztán Barrington 3/3-nál olyan pontok sorozatát kezdte el, ami számomra kivédhetetlen volt. Volt például két kivételesen hosszú labdamenet, de mind kettő stroke-kal végződött ellenem, képtelenség volt az üvegről levakarni a labdáját. Aztán volt egy keresztnick, amivel ugyebár nem lehet mit csinálni. Egy(!) ki nem kényszerített hibám volt az egész szett folyamán, a többi stroke és nyertes ütés Barrington javára. Ilyen statisztika ellen nem lehet felvenni a versenyt. Mindazonáltal a pályán is és a felvételről is úgy éreztem jó formát nyújtottam az első játszmában, de ez csak egy 11/5-re volt elegendő.

A második szett már sokkal egyszerűbb volt angol riválisom számára. A szett eleje itt is jól kezdődött, de később rossz ütésfajtákat választottam. Többnyire pontatlan keresztből vagy korán ütött boastból kellett a futószalagra lépjek, sőt sokszor már futni sem kellett a labdáért. Ejtései valamint röpteejtései meghaltak a pálya első felében, nem tudtam visszaadni azokat.
A szett közepére Barrington megnövelte a ritmust, ez újabb taktikai hibákat kényszerített ki belőlem, amiket kivétel nélkül értékesíteni tudott. Egy másik nap talán fel tudtam volna állni ebből a helyzetből, de tegnap úgy érzeztem, ez lehetetlen, és az önbizalmam összeesett a játszma végére.

A harmadikban újult erőt éreztem magamban, azt pedig talán már mindenki tudja, hogy 2/0 meccslabdánál sem adom fel a reményt, hogy győzzek. Ezért egy volt a lényeg számomra, hogy a bennem levő összes energiát mozgósítsam, kiadjam magamból a maximumot. Próbáltam a játékot két ütemmel magasabbra emelni, ami sikerült is, de ilyen ritmusnál már nagyon könnyű hibázni, és ez sajnos sokszor be is következett, viszont ütöttem néhány olyan pontot ezáltal, amit sosem felejtek el (felugrásos tenyeres keresztnick). Barrington néhány brilliáns megoldására ebben a szettben sem volt ellenszer, 11/5-re hozta a harmadikat is.

Összeségében úgy látom, hogy az egyetlen esélyem az lett volna, ha az első vesztes szett ellenére semmit sem változtatok, az sem lett volna baj, ha többet kell mozogjak, mert tegnap nagyon takarékosan ment a játék, bírtam volna azt az ütemet másfél-két óráig is. Barrington egy nagyon érdekes szellemű játékos, ugyanis amíg a játékára tud koncentrálni, szinte verhetetlen, de ha elegendő ideig tarják ellene a labdát, előbb-utóbb felőrlődik és elkezd hibázni. Nem látok ellene más ellenszert, ugynais technikailag a legprecízebb játékosok közé tartozik, tökéletesen mozog a pályán és kondícionálisan is kiemelkedik a többiek közül.

A versenyeredményemet tekintve semmi okom a panaszkodásra, úgy érzem a lehető legreálisabb eredmény született azzal, hogy egy kört nyertem. Lett volna esély a főtáblára jutáshoz is, de lett volna olyan ág is, ahol egyből kiesek.
A 75 ranglistapont legalább 10 helyet jelent felfelé, és ezenkívül ebben a hónapban még elutazom egy egy csillagos athéni versenyre, ahol ha jól szereplek még 10-et javíthatnék, tehát ha minden jól megy, akkor talán 70 közelébe leszek a novemberi világranglistán. A HO is a novemberibe számít bele, mivel a verseny utolsó napja már októberre csúszik át.

Végezetül szeretném megköszönni Édesanyámnak, hogy komoly betegsége ellenére midkét nap kijött szurkolni nekem, valamint Édesapámnak és természetesen a család többi tagjának is.
Colin tanácsaival ismét maradandót tudtam alkotni, eddíg mindíg kiemelkedő eredményt értem el az ő jelenlétében.
Altvater Csaba fittness programja készített fel a HO-re, többek között ezért mozogtam sokkal jobban a pályán, mint azelőtt.
Márky Jenő versenyszerzevő adta meg a lehetőséget a HO-n való részvételre, igaz végül alanyi jogon bekerültem a versenyre.
És végezetül, de nem utolsó sorban, annak a fantasztikus közönségnek, barátoknak, akik az elmúlt két napon értem szorítottak, akár otthon akár a helyszínen.
Nagyszerű élmény volt!!!

2005. Szeptember 29. csütörtök, 23:01

Az utolsó magyar is kiesett a Hungarian Openen

Török András szabadkártyával került fel a főtáblára, ahol a 6. kiemelt Darwish várt rá. Az egyiptomi egy pillanatig sem akarta a véletlenre bízni a találkozót, maximális erőbedobással könnyedén verte Törököt 11/1, 11/3, 11/5-re, ami azt jelenti, hogy sajnos nem maradt több magyar versenyben. A világranglistán a 12. helyén szereplő Darwish győzelmével, honfitársával, az ex-világbajnok Amr Shabanaval kerül össze a negyeddöntőben, aki a francia Lavigne-t búcsúztatta három játszmában.

A nap meglepetése Daryl Selby (vr. 95.) neve mellé fűződik, aki a nyolcadik kiemelt Zamant (vr. 18.) ravasz játékkal kifárasztotta, majd 2/0-ás hátrányból megfordította a mérkőzést.

Azt hiszem legalább ekkora meglepetésnek számít White korai búcsúja, miszerint 4 szettnyi játék után vereséget szenvedett az egyiptomi harmadik Abbas ellen. Abbas most Gaultier ellen kell hogy kiharcolja a négy közé kerülést. Nem lesz egyszerű, ugyanis a francia könnyed játékkal ütötte ki az olasz bajnok, Bianchettit.

Nicol továbbra is csúcsformát mutat, első meccsét 34 perc alatt tudta le Barrington ellen. Barrington tökéletes játéka ma csak egy szettig tartott, Nicol hihetetlenül okos és precíz játékára nem volt ellenszer. A verseny favoritja így a már említett Selbyvel kerül össze holnap. A mérkőzések 17 órakor kezdődnek, természetesen az üvegpályán.

2005. Október 1. szombat, 21:34

Páros bemutató Budayval, Nicol és White ellen

A 2005-ös Hungarian Open elérkezett az utolsó napjához. Holnap már csak a döntőt és a döntőt megelőző páros bemutatómérkőzést lehet figyelemmel kísérni. A finálét hatalmas meglepetésre Gregory Gaultier és Amr Shabana játsza majd, míg a páros mérkőzésen a hazai csapatot Buday Zoltán és én, a külföldit pedig Peter Nicol és John White alkotja majd.
A kihívásos páros meccsre délután 5 órakor kerül sor, majd kb 6 órai kezdettel lehettek szemtanúi a döntőnek. 

2005. Október 1. szombat, 21:48

Hatalmas meglepetésre Nicol búcsúzott

A mai meglepetést ezúttal a francia Gaultier szerezte a lelkes közönségnek, amikor könnyed játékkal, magabiztosan verte a Világjátékok óta csak győzelmet szerző Nicolt. Az eredmény 3/1 lett, hasonlóképp, mint a másik elődöntőben, ahol a papírformának megfelelően Shabana harcolta ki a döntőben való részvételt, az angol Willstrop ellenében. Így oda az angol házi derbinek, de a közönség biztos lehet benne, hogy a lehető leglátványosabb squasht láthatja majd holnap az üvegpályánál 18 órai kezdéssel.

2005. Október 2. vasárnap, 15:02

Kihívott ellenfelem ezúttal Ong Beng Hee volt

Tegnap délután Malcolm Willstrop okítása után lehetőségem volt a maláj bajnok, Ong Beng Hee-vel játszani. A világranglista 19. helyén álló klasszis kifejezetten olyan ütemben és taktikával játszik, ami fekszik nekem, ezért is esett rá a választásom. Kiváncsi voltam, mire vagyok képes egy top huszas játékos ellen. Az első két szettet rövidítésben, de meg tudtam nyerni, nagyon szoros és kiélezett csatában. A harmadik játszában elhúzott ellenfelem, sikerült visszakapaszkodnom, de a szett végére elfogyott az erőm, és ő tudott érvényesülni. A negyedik kísértetiesen hasonlított az előzőre, itt is szoros csatában, de vesztettem, ezzel egyenlített a maláj, sőt megfordította a mérkőzést annak ellenére, hogy 2 meccslabdám is volt. 13/11-re vesztettem el a döntő játszmát, de ennek ellenére örülök, mert jó teljesítményt nyújtottam. Beng Hee azt mondta a mérkőzést követően, hogy magasabb ritmusban játszom, mint ő, emiatt a meccs végére teljesen elfáradt, de olyan helyzeteket hibázok el, amiket nem lenne szabad. Ezért egy-egy fárasztó labdamenet után visszaengedem a játékba, pár könnyű labdamenetet követően pedig visszanyeri erejét és még nehezebb dolgom van ilyenkor. Ennek köszönhető, hogy fordítani tudott.
Következő hónapban lesz alkalmam visszavágni egy edzőmeccs erejéig mindenképpen, amikor is Angliában leszek egy 10 napos edzőtáborban, januárban pedig, ha sikerül összehozni, Magyarországra látogat egy hétre.

2005. Október 4. kedd, 11:48

Shabana szárnyal

Az egyiptomi sztárjátékos a VB cím (2003 dec.) megnyerését követően alighanem a legjobb hónapján van túl, ugyanis alig 4 hét alatt három versenyt nyert: egy 40, egy 50 és egy 60 ezer dollár összdíjazásút.
A Hungarian Open döntőjében a francia Gaultier-vel küzdött meg a címért, sikerrel. Gregory előző napi meccsétől jóval fáradtabb volt ellenfelénél, ráadásul a döntő előtti láz még nyugodni sem hagyta őt. Ennek ellenére mindent megpróbált és taktikusan próbálta elkerülni, hogy Shabana hamar elfárassza őt. Ez a mérkőzés közepéig sikerült, de ettől fogva érezthető volt Shabana nyomása, és az, hogy Gaultier nemsokára összezuhan. 3/2-re tudott diadalmaskodni az egyiptomi egy fordulatos csatában, de én ennek ellenére úgy érzem, hogy láthattunk jobb meccset a korábbi fordulók során. A döntő közepes ütemű volt, inkább a másik fárasztása volt a lényeg, mintsem hogy támadva és kiszorítva pontot érjenek el. Shabana szinte bárhonnan a tin fölé ejti a labdát, és ez volt az igazán nagy fegyvere, Greg egy pillanatig sem volt biztonságban, az első szettet leszámítva.

Összeségében egy sikeres Hungarian Openen vagyunk túl, úgy érzem, sokat fejlődött a versen tavaly óta. Ez köszönhető Márky Jenő versenyszervezőnek, aki remélhetőleg folytatja a világszínvonalú tornák rendezését.