2005. Ferbuár 28., Hétfő

Sérülés miatt odaveszett az álmom

Közeljártam ismét ahhoz, hogy megszerezzem életem eddigi legnagyobb PSA pontjait, de ismét elhagyott a szerencsém, és a 2. szettben 9/6-os vezetésnél megcsúsztam a korábban még sérült lábammal, majd később - ebből kifolyólag - feladni kényszerültem a mérkőzést...

A találkozó előtt ismét kissé ideges voltam, úgymond rajtam volt a meccs súlya. Mivel még sosem játszottam a pakisztáni Mehboobbal (#68), így az első szettet tapogatózással kezdtem, sok támadással, ami jó taktikának ígérkezett és vezettem 3/1-re.
Ő azonban szép lassan felvette ezt a ritmust és hamar reagált erre a taktikámra, majd hasonlóképpen válaszolt rá. Ez még nem is lett volna baj, csak idővel figyelmen kívül hagytam azt, hogy nem szabad túl korán kinyitni a pályát. Farhan erőssége főként ejtés- és röpreejtéseiben rejlett. Ez azt jelenti, hogyha pontatlan voltam a pálya első felében, akkor vagy indult a száguldozás a labdáért vagy már futni sem kellett, mert befejezte azt.

Tehát jól meg kellett fontolnom mikor és mit ütök. Minden pillanatban készen állt az ütésre, ami egy hatalmas fegyver és nehéz ezt kivédeni. (Ezen a téren például még van hova fejlődnöm).

Visszatérve a 3/1-es vezetésem lassan elolvadt, sőt óriási hátrányba kezdtem kerülni, a már említett taktikai hibáim miatt. A kiszorított helyzetek mutatják azt is, hogy ez az egy szett alatt 5 stroke-ot ítéltek ellenem, ami rengeteg a 11-es pontrendszerben. 11/5-re vesztettem az első szettet, de kaptam ismét friss taktikát néhány játékostól, ami segített abban, hogy ismét felvegyem a ritmust és változtassak stratégiámon.

A ritmusváltás természetes, mint mindig meglepte őt és a játszma eleji vezetésemet sikerült megtartani a szett végéig, amikor is jött a számomra szerencsétlen pillanat. Egy hosszú és rendkívül fontos labdamenetnél (9/6 ide) egy fonák ejtésre igyekeztem belépni és megtámadni azt, amikor egy izzadságfolton megcsúszhattam. Erre a bokám képtelen volt reagálni és így a korábbi sérülésem kiújult. Éreztem egyből, hogy baj van, és azt is, hogy itt nem lesz elég a 3 perces időkérésem. Természetesen taktikai időhúzásba kezdtem és csak akkor kértem ki a 3 percem, amikor a bíró már harmadszor kérdezte, jól vagyok-e. Ez kb 1-2 percet jelentett és a 3 perces időkérésem is 5 percre nyúlhatott, majd a pályára visszatérve még újból feltöröltettem a kritikus részt, így összesen kb 8 percet pihentethettem a lábam. Ez viszont csak ideig-óráig mentett meg az elkerülhetetlen vereségtől.

9/6-ról rögtön egyenlített, azonban sikerült egy különösen pontos tenyesen ejtést ütnöm, ami kigurult a nickből, és elérkeztem az első szettlabdámhoz. A bíró egy kétes helyzetet no letnek ítélve eljutattot bennünket a rövidítéshez, ahol ismét én juthattam előnyhöz egy tenyeres lapos egyenessel, ami meghalt a pálya hátsó sarkában, majd hála istennek ugyanarra a szituációra ismét no lettet ítélt a bíró, de ezúttal az én javamra. 12/10-re hoztam a 2. szettet.

A harmadik szett elején már kezdtem érezni, hogy a bokám nem fog rendbe jönni és folyamatosan lemaradtam a pontosabb ejtés- és boastjairól. Teljesen lelassítottam a játékot és próbáltam türelmesen egy könnyebb helyzetre várni. Sokszor azonban megtörte a ritmust, - amit nagyon jól érzett - és erre képtelen voltam már reagálni. Nyerte a szettet 11/6-ra.

A negyedik és egyben utolsó játszmára még visszamentem, gondoltam hátha fordul a kocka, de nem fordult, inkább továbbgurult felé, ezért 6/1-es hátránynál kezet fogtam, és feladtam a meccsem. Nem erőltethettem tovább a bokám, hiszen ha jobban rásérülök, az több hét - vagy akár hónap - kihagyást is jelenthetett volna. Esélyem pedig nem maradt hátra semmi, így jobbnak láttam idő előtt visszavonulni...

Szerinted jól tettem? Írd meg a vélemyényed!

Köszönöm a bízatatásokat és a szurkolást mindenkinek!

2005. Február 27., Vasárnap

Remek győzelem Pakisztánban!

Ma kezdődött el a kvalifikáció első fordulója. A sorsolást nagy izgalom kísérte, voltak könnyebb és igen nehéz ellenfelek is. Bíztam benne, hogy ezúttal szerencsésebb leszek, de a táblát tekintve közel sem mondhattam szerencsésnek magam a meccsem előtt. A 16-os selejtezőben 5. kiemeltként vághattam neki a küzdelmeknek. Ez első hallásra megnyugtató lehet, de ha látná az ember, hogy itt a hajléktalan is úgy tud squasholni mint egy profi, akkor azonnal leesne az álla.

A lényeget nézve első körben az Amjad Khan nevezetű - világranglista 133. - PSA játékossal sorsoltak össze. Ez első ránézésre, biztosnak mondható, pláne ha összehasonlítjuk a papírformát az én 89. helyemmel. Viszont Ő volt az egyetlen, akit mindenképp el akartam kerülni a verseny előtt. Hogy miért?? Ez egyszerű. 3 évvel ezelőtt 11. volt a világranglistán, többek között negyeddöntős volt a világbajnokságon. Ez már aggodalomra adhat okot, nem?

A versenyzést 3 hónapja kezdte újra, ugyanis egy igen komoly térdsérülés miatt kihagyni kényszerült 2 évet. Egy versenyeredménnyel jött fel a 133. helyre, ami a 400 tagból álló világranglistán nem kis eredmény. Újabb indok az aggodalomra...

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy teli nadrággal mentem fel a pályára, hanem tudtam, hogy ezúttal sem lesz könnyű dolgom, és hogy minden labdáért meg kell majd küzdenem, ha nyerni akarok. Márpedig nyerni akartam nagyon is. Különösképp készültem erre a versenyre, ezért utaztam ilyen sokat otthonról, hogy itt sikerüljön jó eredménnyel hazatérnem. Ez lebegett a szemem előtt. Rendkívül sok energiát tettem abba, hogy most itt lehessek, és pont ezért nem tehettem meg azt, hogy vesztesként jöjjek le a pályáról.

Akkor lássuk a meccselemzést:

Sokat szoktam mesélni a nyitójátszma fontosságáról, ez most is beigazolódott. Kevésbé mondható jó kezdésnek a 0/5-ös kezdés, de tudtam, hogy dolgoznom kell keményen, akkor meg lesz a gyümölcse. Ez így is történt. Tudni kell azt, hogy a pakisztáni játékosok hasonló stílusban játszanak. Ez pedig a kemény támadó játék, sok röpte, ritmustörés, blokkolás, viszont kevésbé figyelnek arra, hogy a meccs végéig fittek maradjanak. Nem játszanak energiatakarékosan, viszont amíg bírják, nem nagyon van ellenfelük. Tehát nem volt más esélyem, dolgoztatni kell őt, és ha minden jól megy előbb vagy utóbb kifárad, amikor jöhetek én és megfordíthatom a meccset. Szerencsére beletrafáltam a tökéletes taktikába. A szett végére már én vezettem 10/8-ra, de természetesen fordított és elérkeztünk az első rövidítéshez 10/10-es állásnál. Rájöttem arra, hogy a labdamenetet hátul kell kezdenem és várnom arra, hogy kinyissa a pályát. Ugyancsak bejött az, ha a rövidebb egyeneseiből ejtettem. Nagyjából úgy nézett ki, ha előre hátra mozgatom, akkor én vagyok felül. Viszont sokszor ezt lehetetlen volt kivitelezni, hiszen egy ilyen játékos tisztába van a gyengéivel, és nagyon jól tudja azt, hogy hogy kell ezt kivédenie. A lényeg a lényeg, sikerült hoznom az első szettet 12/10-re, és egy picit fellélegezhettem. Hihetetlenül kellett nekem ez a szett.

Annyit még hozzá kell tenni, hogy Ritwik (3. kiemelt, 72., indiai) sokat segített nekem a meccsem előtt, hogy mik azok a dolgok, amikre figyelnem kell. Többek között a nyugodtságra hívta fel a figyelmem. Ha higgadt tudok maradni, kizárni az ellenfél pszichikai taktikáit, akkor sokkal könnyebben fogok tudni nyerni. Ez hatalmas segítség volt. Khan mindenre lettet és stroke-t kért, ami egy idő után tényleg elég idegesítő tud lenni, de hál istennek profi bírók vezették a meccset és tudták mi taktika és mi pedig a szabály. Ugyancsak nyugodtnak kellett maradnom, a folyamatos beszólásainál. Sőt a 3. szettben bekente magát valami rendkívül büdös krémmel, amire nagyon nehéz volt nem odafigyelni. Mindent megpróbált.

A 2. szett végig az én irányításom alatt zajlott, jól és pontosan játszottam. Természetesen a különleges és váratlan megoldásait képtelen voltam kezelni, így elvileg magabiztosan, de csak 11/8ra nyertem a másodikat, így már csak egy győztes szett választott el, attól, hogy egy hatalmas győzelmet érjek el.

Egyre többet játszottam a pálya első felébe, hiszen ő folyamatosan fáradt és kezdett lemaradni ez ejtéseimről. Ugyancsak ellépett a cselekre, így az is jó megoldásnak tűnt időnként. A 3. szett volt a legkeményebb. Mindent beleadott, hogy fordítson és sokszor fel is tördelte a már bevált taktikámat. Ebben a szettben túl sokat játszottam előre, kihagytam azt, hogy előtte mindenképp hátul kell kiszorítsam, így ő 7/4, 9/7 és 10/8-ra vezetett. Éreztem még itt is, hogy van esélyem, hisz két pontot ütni nem a világvége. Egy gyönyörű labdamenet végén tenyeres ejtéssel fejeztem be a pontot, ami a 43 cm-s tinen (5cm-rel alacsonyabb a hagyományosnál) lehetetlennek bizonyult visszaadni. 10/9-nél egy rossz keresztemet követően aláejtette a ziccert, így sikerült kiharcolnom a rövidítést. A tenyeres szervámra rögtön egy keresztnickkel válaszolt, így ismét hátrányba kerültem, de sikerült hárítanom a következő szettlabdáját, sőt 12/11-nél már nekem volt meccslabdám. Az első. És szerencsére az utolsó is egyben. Az eddigi legszerencsésebb meccslabdám értékesítettem, ugyanis a falon csúszó labdát úgy sikerült leszednem, hogy az már inkább egy I betűre hasonlított és pont beesett a tenyeres első sarokba. Mozdulni sem tudott rá a 26 éves ellenfelem és így sikerült hoznom a zárójátszmát 13/11-re és ezzel a meccset 3/0-ra!

Nagyon boldog vagyok a teljesítményemmel, de nem bízom el magam, hiszen holnap újabb nehéz meccs vár rám a 2. kiemelt ugyancsak pakisztáni Farhan Mehboob (#68) ellen. Ez már a feljutásért megy, ami pontban 3 órakor kezdődik, ez otthoni idő szerint délelőtt 11 óra.

Krajcsák bt Khan: 11/10 (2/0), 11/8, 11/10 (3/1)
Krajcsák vs Mehboob: Hétfő 15óra

A meccsem után természetesen elérhető lesz a beszámolóm és eredmények is!

2005. Február 22., Kedd

Vasárnap kezdek Pakisztánban.

Csütörtök reggel indulok a COAS International elnevezésű iszlámábádi PSA világkupára. A 16-os főtáblán 4 szabad hely maradt, ahová a kvalifikációból feljutók kerülnek majd. Én az 5. helyen vagyok kiemelve a 16-os selejtezőben, tehát két kört kéne nyernem ahhoz, hogy kvalifikáljam magam. Ez lenne a célom, ami nem lenne lehetetlen. Pakisztánba nagyon kevés külföldi megy versenyezni, én ezen kevesek egyike vagyok. Ezt azért teszem, mert a verseny összdíjazása 25 ezer dollár és ha sikerül felkerülnöm a főtáblára, akkor több mint 60 ponttal térhetnék haza, ami kb 10 helyet jelent felfelé a világranglistán.
A sorsolás vasárnap helyi idő szerint 12 órakor lesz készen és várhatóan aznap délután fogok kezdeni. Ha lesz internet csatlakozás, akkor természetesen már a meccsem után értesülhettek az eredményemről, a meccsbeszámolómmal együtt. Ha ez megvalósíthatatlan, akkor az eredményt eléritek a squashsite oldalon.

Íme a nevezettek:

Adrian Grant (15)

Azlan Iskandar (17)

Shahid Zaman (18)

Mansoor Zaman (29)

Mohamed Hafiz (35)

Joey Barrington (39)

Majid Khan (47)

Arshad Iqbal Burki (58)

Alex Stait (53)

Shamsul Islam Khan (61)

Yasir Butt (64)

Farrukh Zaman (65)

Farhan Mehboob (68)

Ritwik Bhatacharya (72)

Saeed Hassan (76)

Khayal Muhammad (77)

Mark Krajcsak (89)

Safeer Khan (98)

Khalid Atlas Khan (109)

Adil Maqbool (113)

Aamir Atlas Khan (133)

Amjad Khan (137)

Bilal Zaman (189)

Paul David Johnson (210)