A Britt Profi Squash Szövetség (BSPA) május 11.-i kezdettel meghirdette Elite Series versenysorozatát, amely 16 állomásból áll és egészen októberig tart. A versenyeken résztvevő és legjobban teljesítő 8 játékos egy októberi döntőn vehet részt. A versenyek egytől-egyig Angliában kerülnek megrendezésre és csak maximálisan két külföldi játékos nevezését fogadjék el. Így lehetek most én is a 6. állomás B-csoportjának első kiemeltje. A A-csoportban Barrington a legerősebb.
A torna szisztémája a következő: a nyolc legjobb induló nevezését fogadják el, akik két négyes csoportba kerülnek, majd körmérkőzéseket játszanak. A két csoportelső döntőt játszik, a többi hely nem kerül kijátszásra.
Érdekesség, hogy a meccseket ingyenes online lehet figyelemmel kísérni, sőt a Bwinen akár fogadni is lehet a mérkőzésekre. A csoportmeccseim időpontjai a következők: Ben Ford ellen hétfő 10 óra, Stacey Ross ellen hétfő 15:30, Stewart Crawford ellen pedig kedd 9 órától mérkőzöm.
Részletes infókat a www.bspaelite.co.uk honlapon találtok a csoportokkal, fogadásokkal, közvetítésekkel és eredményekkel kapcsolatban. Mindenképpen érdemes átlátogatni az oldalra, legfőképpen a profi squashmeccsek szerelmeseinek, ugyanis a korábbi mérkőzéseket most ingyenesen is le lehet tölteni.
Nem az eredeti sorsolásnak megfelelően kezdtem a Mauritiustól 200 km-re fekvő Reunion szigeten. Az egyiptomi Aziz hátsérülés miatt visszalépett, így helyette a francia válogatott Yann Perrint (vr. 71.) kaptam. Az új sorsolásom első ránézésre jobbnak tűnt, de mint később kiderült, ez csak egy 1/3-as vereséget jelentett számomra.
A versenyre pár nappal ezelőtt érkeztem, pontosan azért, hogy tudjak játszani a többiekkel és ezáltal hamarabb visszarázódjak a sérülésemből. Nos, ezt nyugodtan állíthatom, hogy nem sikerült. Röviden és tömören összefoglalva Perrin nagyon jól játszott, de rengeteg lehetősége is volt a pontszerzésre. Nem játszottam jól. A lábam még nem erősödött vissza 100%-ra, a reakcióidőm pedig sokkal rosszabb volt, mint általában. A két erősségem így inkább a legnagyobb támadási felületem maradt, amit a francia hamar megérzett és rögtön, tiszta erőből kezdett támadni.
Nem is bírtam hirtelen a tempót. Nem azért mert hamar elfáradtam volna, hanem azért mert egyszerűen nem tudtam elég stabilan beleállni a nehezebb ütésekbe vagy gyorsan kilépni azokból.
2/0-ra hamar elhúzott, amikor érezni lehetett, hogy ezt az iramot nem fogja ilyen ütemben végigbírni. Hozzáteszem, hogy a squash pályánál közel 90%-os a páratartalom! Tehát nem csoda, ha valaki szuszog egy komolyabb labdamenet után...
A játékomat teljesen passzívra váltottam, mert az első két szettben a legtöbb támadási helyzetemből rosszul jöttem ki. A taktika működni látszott, mert a labdamenet hossza megnőtt és Perrin elé kevesebb választási lehetőség állt. Aránylag simán hoztam a harmadikat és a negyedikben is javarészt én vezettem. 10/8-as előnynél két szettlabdám volt, amit csodával határos módon nem sikerült értékesítsek. Azért csoda,mert az egyik labdamenetben már feküdt a francia, amikor túl hosszú egyenest ütöttem és visszaért még rá.
Jól küzdött nagyon az ellenfelem, sosem adta fel és ügyesen megfordította az állást, amivel elkerülte a ki tudja mit hozó ötödik szettet.
Jómagam nem emlékszem mikor kaptam ki ennyivel mögöttem álló játékostól, de az elmúlt egy évben biztosan nem. Emiatt természetesen csalódott vagyok, de bízom abban, hogy hamar visszanyerem a régi formámat és a július 19.-én kezdődő tajvani Világjátékokon már egy kiugró eredménnyel rukkolhatok elő.
25 nap kihagyás után ezen a héten szerdán kezdtem újra az edzést. A bokasérülésem idővel egyre gyorsabban javult, két héttel a húzódás után már elkezdhettem kocogni, ugrókötelezni és egyéb alapgyakorlatokat csinálni. Ennek köszönhetően nem estem ki teljesen az edzésből, de természetesen van még mit behozzak.
Elsősorban leginkább a félelmet kell legyőzzem, mert az első alkalmakkor még nem mertem túlságosan megerőltetni a lábam.
A május igazán szerencsétlen hónap volt számomra. A római verseny elődöntőjében minimális különbségen múlt a tovább jutásom, majd Zürichben ugyancsak az elődöntőben 1/0-ás vezetésnél lesérültem. A történtek miatt úgy döntöttem, hogy még a szeptemberi szezon indulása előtt elindulok egy PSA versenyen. A választásomnak mindenképpen júniusra kellett esnie, mert az augusztus végi kvalifikációs versenyek (VB, Saudi International) a júliusi rangsor szerint kerülnek sorsolásra. Az én helyzetemben ez igazán fontos legfőképp a VB-t illetően, ugyanis a jelenlegi 47. helyezésemmel már pont selejtezőt kéne játsszak, míg 46.-ként már pont beférnék a főtáblára. ( A VB 64 fős főtábláján 46 fő alanyi jogon, a maradék 16 pedig kvalifikációs úton jut fel. )
Sok választási lehetőségem így nem maradt, mert június elején nyaralni voltam, de a sérülésem miatt sem lett volna esélyem semmilyen versenyen elindulni. Június végén pedig mindösszesen egy versenyt rendeznek, ami éppen a Madagaszkár és Mauritius sziget között elhelyezkedő Reunion szigetére esik. A trópusi paradicsomba eljutni borzasztó költséges, de bízom benne, hogy rövid- és hosszútávon is megéri a „befektetés”.
A verseny 16-os főtábláján a 9. kiemelt vagyok. Első körben az egyiptomi Aziz (vr. 45.) ellen kezdek szerdán délután. Az esélyem győzelemre jó, persze kérdéses az, hogy pontosan egy hónap után, sérülésből felépülve milyen teljesítményre leszek képes. Bízom benne, hogy ezúttal mellém áll a szerencse.
Nem sikerült a döntőbe jutás a zürichi 10 ezer dolláros PSA versenyen. A kiesésem ezúttal igen szerencsétlennek nevezhető, ugyanis 1/0-ás előny után 3-4-es állásnál egy tenyeres ejtést próbáltam visszaadni, miközben elvesztettem kissé az egyensúlyom és bokasérülést szenvedtem. Ezt követően kikértem a sérülésre a 3 perces ápolási szünetet, de egyértelmű volt, hogy nem fogom tudni befejezni a mérkőzést.
Én ettől függetlenül bizakodó voltam és még a harmadik szettben is visszatértem a pályára, abban bízva, hogy lelassítva a játékot a lábam idővel bírja majd a terhelést.
Ez természetesen nem így történt, sőt utólag talán töbet ártottam ezzel.
A mérkőzés után feldagadt a lábam, amit jegeléssel próbáltunk csillapítani.
Hazatérésem után elmentem doktorhoz, aki szerencsére nem állapított meg szakadást, csak roncsolódás, meg vérömlenyt, amin elvileg 2-3 hét alatt túl leszek.Emiatt sem a CSB döntőn Szegeden, sem pedig a holnap kezdődő egyéni Eb-n nem tudtam és tudok elindulni.
Sajnos a CSB-t nem tudta csapatom a Pro Squash Akadémia megnyerni, de az EB-n legalább tud helyettem versenyezni Szabóky Márton. Mellette egyébként még Vadas Miklós is indul a versenyen.
Jövőhéten elutazom két hétre, de most végre nyaralni és pihenni, ami akár ideálisnak is nevezhető a sérülésem miatt. Én csak abban bízom, hogy a lábam nem lesz érzékenyebb a jövőben és hogy egy kicsit szerencsésebb leszek a következő szezonban, mert ami február óta történt az közel sem nevezhető annak.
A versenyt egyébként Richards nyerte sima 3/0-ra a döntőben a mexikói Ferreira ellen.
A legrosszabb az egészben az, hogy ha mindkét versenyemen döntőbe jutok, akkor a következő hónapban a 38. hely környékén lennék. De majd talán szeptemberben...
Tegnap este sikerült megverjem Csehország legjobbját Jan Koukalt (képen). A 10 ezer dolláros versenyen így ma már elődöntőt játszom az első kiemelt Tom Richards-szal szemben.
A 3/0-ra végződött mérkőzésen szinte végig én vezettem és irányítottam, Koukal egy kissé flegmának tűnt, bár azt hiszem ezt már megszokhattuk tőle. Mindenesetre a gyors labdamenetekben többször is hibázott vagy pedig lemaradt a labdákról. Érzésem szerint nem játszott a legjobb formájában, mert ennyire simán talán még sosem vertem meg. A meccs mindössze 36 perc volt, ami remélem azt is jelenti, hogy az én játékom is egyre hatásosabb.
Most játszottam először az üvegpályán, ami nagyon jó érzés volt. Pontos a pálya és gyors is, pont olyan, amit könnyen meg lehet szokni és kedvez az én stílusomnak.
Mark Krajcsak - Jan Koukal : 11/4, 11/9, 11/4 (36 perc)
Remélhetőleg ma este már a döntőbe jutásomról írhatok Nektek!
Részletek angolul ezen a linken: http://www.squashsite.co.uk/2009/vitis_open_09.htm
Jól kezdődött számomra a Zürichben megrendezett 10 ezer dolláros PSA verseny. A 16-os főtábla első fordulójában a finn másodikat, a mindössze 18 éves Henrik Mustonent (képen) vertem meg 3/0 arányban. Mustonen az európai összesített ranglistán (ESF) az első helyen áll. Nekem ezen a listán 2002-ben, 18 évesen sikerült elérnem a legjobb eredményem, ami a harmadik hely volt.
Mustonen tehetséges és egyben gyors játékos is, jól lát a pályán, de még a tipikus "junior játékot" játssza. Ez azt jelenti, hogy sok helyzetben még nem a megfelelő döntést választja, túlkomplikál helyzeteket, amikből jelentős mértékben rosszul jön ki. Sok esetben ennek köszönhettem, hogy nem lett szorosabb a mérkőzés.
Nem voltam a legjobb formámban, de rosszban sem. A pálya rendkívül pattogós és gyors is egyben, amihez kell egy-két nap, hogy teljesen megszokjam.
Ma a cseh bajnok Koukal-lal játszom 18 órától az elődöntőbe jutásért. Koukalt az elmúlt 5 alkalomból négyszer győztem le, de pont a utolsó találkozónkon kaptam ki egy évvel ezelőtt Torontóban. Most vissza szeretnék vágni és bekerülni a legjobb négy közé. A mai meccs párosítások a következők:
Életem leghosszabb meccsén 3/2 arányban maradtam alul az olasz bajnok Davide Bianchetti ellen. Mind a három szettet rövidítésben vesztettem el, a meccs elképesztően szoros volt. De nem lett volna ennyire szoros, ha a bíró tényleg bíróként viselkedik, de sajnos nem ez történt. Olyan szinten vezette el a meccset, amire nem találok szavakat, mert nincsenek is.
És még mielőtt valaki azt gondolná, hogy ezt csak én érzem magamban így, annak elmondom, hogy a meccset néző 4 profi játékos a kérésem ellenére azt mondta, hogy írni fog a PSA-nak, mert ők még ilyet nem láttak.
Az ötödik szettben 8-3-ra vezettem, amit 4 olyan ítélet követett, amit egyszerűen felfogni sem lehetett. Ha Davide eltalálta magát, vagy beleszaladt a pálya közepén az ütésembe sem kaptam stroke-ot, de amikor az ejtésem ráragadt az üvegfalra és elérni is nehéz lett volna, nem hogy visszaadni, az stroke lett az ellenfélnek. Olyan hihetetlen dolgok történtek, hogy ezt nem tudom átadni, pedig nagyon szeretném.
Sosem voltam még ennyire csalódott, egy meccsem után sem, de ez most teljesen más...Nem ezért küzdöttem, edzettem, utaztam stb, hogy aztán ez történjen. Borzalmas érzés!
És nem tudok mit csinálni ez a legszörnyűbb.
A mérkőzésen volt több sérülési szünet is, ami egyszerűen abból fakadt, hogy az olasz tudta, hogy bármit megengedhet magának és ebből kifolyólag többször is úgy ütköztünk, hogy a meccs végére mindketten több sebből véreztünk.
A hihetetlen mennyiségű ítélet, nagyon rossz irányba vitte el a meccset és amíg én az ítéletek során próbáltam higgadt maradni, addig Davide minden egyes döntést megkérdőjelezett, kijött a pályáról és volt, hogy percekig vissza sem tért. A bíró mindezt hagyta, sőt annyira elbizonytalanodott, hogy a meccs végére egy ítéletet sem adott nekem. És itt most nem azokról beszélek, amik szubjektív döntések, hanem a "nagykönyvben" megírt stroke-okról.
Mielőtt elkezdtem ezt a cikket, az összes játékossal, aki nézte a meccset váltottam pár szót, hogy ne az legyen, amit csak én érzek. Az olasz szurkolók jöttek oda a meccs után hozzám és elnézést kértek, valamint azt mondták, hogy lehet, hogy olaszok, de ezt már ők sem bírták. Davide édesapja azt mondta, hogy sajnálja, ami történt, ő még nem látott ilyen a 25 év alatt, amit squash pálya közelében töltött el.
Folytatás:
Ha megpróbálok elvonatkoztatni a bíráskodástól - ami elég nehéz lesz - azt kell mondjam, hogy eszméletlen jó meccset vívtunk. Nagyon nagy harc volt végig és végre úgy éreztem, hogy kiválóan megy a játék. Szinte alig hibáztam, nem kezdtem el fáradni, okosan játszottam és meglepően sok nyerőt ütöttem.
Davide nem is tudott mit kezdeni az elején, simán nyertem az elsőt 11/6-ra. Érdekes módon ebben a szettben kevés ítélet született.
Az igazi harc a másodikban kezdődött el. A szett elején arra figyeltem, hogy biztonságosan játsszak, ami bármilyen meglepő, de hiba volt. Őket már nem lehet ezzel a játékkal megverni, valamit csinálni kell a labdával az alapjátékon kívül. Ez szerencsére hamar tudatosult bennem és 6-3-as hátránynál változtattam, majd fordítottam. 9-9-nél járunk, ahol a bíró egy vitatható döntéssel, majd Davide egy szép kereszttel, ami nickben végződött, fejezte be a szettet.
Ez kissé zavart, de nem ezen múlt a szett, itt még higgadt voltam. Hozzáteszem a szett végi döntések jelentősen meghatározzák a végkimenetelt. Ugyanez mondjuk egy 3-3-as állásnál nem számít még annyira, gondolom ez természetes...
Nem voltam különösebben ideges az elvesztett szett miatt, mert éreztem, hogy jó formában vagyok és jobban fogom bírni a végét.
A harmadik szettben már rengeteg döntés született, amit minden egyes alkalommal hosszabb-rövidebb diskurzusok zártak. Én nagyon ritkán jöttem ki a pályáról, próbáltam végig elvonatkoztatni a bírótól, ami egyre nehezebbé vált. A sorozatos döntések feldarabolták a meccs ritmusát és időt adtak végig Davide-nek, hogy kipihenje magát. A harmadik szett vége pontosan úgy alakult, mint a második, annyi különbséggel, hogy most ez 10-10-es állásnál fordult elő.
A következőben simán egyenlítettem 11/4-gyel. Ezen kár rágódni, döntések is ritkán voltak, Davide is hamar lemondott a szettről.
Az ötödikben pedig nem tudok újat mondani, mert talán 5 labdamenet ért véget normálisan, a többi 17-ben a bíró döntött. Ez az a szituáció, amiben nem lehet mit csinálni, nincs ellenszer.
Talán legközelebb én leszek a szerencsés és nekem vezetnek el egy meccset, sosem lehet tudni. Valamiért most ezt hozta a sors, amit el kell fogadjak így, egy nap távlatából.
A történtek ellenére úgy érzem képes vagyok a top 30 közelébe kerülni és pár hónap múlva már magabiztosan verni őket.
Következő versenyemet május 21.-én kezdem Zürichben egy 10 ezer dolláros versenyen (Vitis Open). Első körben egy selejtezőssel kezdek, majd várhatóan Koukallal kerülök össze a négybe jutásért.
Nem az eredeti sorsolásnak megfelelően kezdtem a Mauritiustól 200 km-re fekvő Reunion szigeten. Az egyiptomi Aziz hátsérülés miatt visszalépett, így helyette a francia válogatott Yann Perrint (vr. 71.) kaptam. Az új sorsolásom első ránézésre jobbnak tűnt, de mint később kiderült, ez csak egy 1/3-as vereséget jelentett számomra. 
25 nap kihagyás után ezen a héten szerdán kezdtem újra az edzést. A bokasérülésem idővel egyre gyorsabban javult, két héttel a húzódás után már elkezdhettem kocogni, ugrókötelezni és egyéb alapgyakorlatokat csinálni. Ennek köszönhetően nem estem ki teljesen az edzésből, de természetesen van még mit behozzak. 
Tegnap este sikerült megverjem Csehország legjobbját Jan Koukalt (képen). A 10 ezer dolláros versenyen így ma már elődöntőt játszom az első kiemelt Tom Richards-szal szemben.
Jól kezdődött számomra a Zürichben megrendezett 10 ezer dolláros PSA verseny. A 16-os főtábla első fordulójában a finn másodikat, a mindössze 18 éves Henrik Mustonent (képen) vertem meg 3/0 arányban. Mustonen az európai összesített ranglistán (ESF) az első helyen áll. Nekem ezen a listán 2002-ben, 18 évesen sikerült elérnem a legjobb eredményem, ami a harmadik hely volt. 
