Egyesült Államok, Ecuador, Kanada, Kuvait. Ez a sorozat vár rám a következő öt hétben. A rengeteg utazás mellett öt komoly verseny vár rám, ezek lesznek azok, melyek meghatározzák majd a novemberi és a még fontosabb decemberi ranglistámat. Nem titkolt célom az, hogy mindenképpen az eddigi legjobb helyezésemet megdöntsem (37.). (Közvetlenül a US Open előtt egy hetet töltöttem el New York mellett Chatham-ben, a kép bal oldalán látható Geoff Michells klubjában. A kép jobb oldalán pedig nagyon jó barátom, Jim Rynar látható.)
Dátum szerint az alábbi versenyeken indulok:
- US Open, Chicago, Egyesült Államok, 80 ezer dollár pénzdíj, 32-es főtáblán a 16. kiemelt vagyok, selejtezőből feljutó ellenféllel kezdek szeptember 27-én.
- Don Thomas Phoenix Open, Phoenix, Egyesült Államok, 10 ezer dollár pénzdíj, 2. kiemelt vagyok a 16-os főtáblán, selejtezőből feljutó játékos ellen kezdek október 6-án.
- Ecuador Open, Quito, Ecuador, 15 ezer dollár pénzdíj, 16-os főtáblán a 3. kiemelt vagyok, selejtezőből feljutó játékos ellen kezdek október 14-én.
- White Oaks Cup, Niagara, Kanada, 10 ezer dollár pénzdíj, 16-os főtáblán a 2. kiemelt vagyok, selejtezőből feljutó játékos ellen kezdek október 20-án.
- Kuwait Open, Kuvait, Kuvait, 172 ezer dollár pénzdíj, 32-es főtáblán még nem tudni kivel kezdek október 28-án.
Kuvait után utazom újra Budapestre, november 2-án.
A versenyekről beszámolókat, meccselemzéseket és magukat a meccseket is láthatjátok már másnap a www.squashtv.hu oldalon, videó formájában. Ezeket egytől egyig magam készítem, így nemcsak a meccseimet nézhetitek meg már akár másnak, hanem a videoblogomon keresztül a beszámolókról is első kézből értesülhettek.
Holnap utazom át New Yorkból Chicago-ba, ahol hétfőn kezdek.
A new yorki edzőtáborom alatt egyébként egy bemutató meccsre is sok került tegnap este, a négyszeres amerikai bajnok Julien Illingworth (vr. 37.) ellen, akit 3/0 arányban legyőztem egy éles meccsnek számító küzdelemben. A bemutató különlegesnek számított a chatham-i squash clubban, ugyanis hasonló eseményre már tíz éve nem került sor. A telt házas közönség elmondása szerint nagyon elégedettek voltak.
Abszolút vesztes helyzetből fordítva sikerült a főtáblára jutás a VB utáni legnagyobb versenynek számító Kuwait Open selejtezőjéből. Az összesen két óra tíz percen át tartó küzdelemben 1/2-es szett- és 3-7-es pontállásról voltam képes fordítani a remek formában játszó maláj válogatott Nafiizwan Adnan (képen) ellen, aki előző nap a pakisztáni másodikat, Mehboob-ot győzte le egy dráma ötszettes meccsen.
Ha már viszont az előzményeknél tartok, lássuk nekem hogyan vezetett az utam a második körbe. Hogy világos legyen mindenki számára a kép pár sorban leírom ezen versenyek szisztémáját.
A PSA által kiírt világranglista-pontgyűjtő versenyek emelkedő sorrendben az alábbi kategóriákra oszthatók: National Closed (magyarul OB), Satellite, Star (1-5-ig) valamint a Szuper Széria kategóriák, melyek 90 ezer dollártól kb 200 ezer dollárig tartanak. Egy verseny kivételes, mégpedig a VB, amely idén 330 ezer dollár összdíjazású lesz és December 2-án kezdődik Szaúd-Arábiában, amin természetesen én is indulok.
Amire kilyukadni akarok ebben az esetben, az a Kuwait Open Szuper Széria szintje (172 ezer dollár összdíj), ami minden esetben 32-es főtáblát és 32-es selejtezőt jelent, ahonnan 8 szerencsés játékos jut fel a főtáblára, ahol alanyi (világranglista szerinti) jogon 24 versenyző várja őket.
Magyarul a 32-es selejtezőben két kört kell nyerni a tovább jutáshoz, azaz a főtáblás 32-be jutáshoz. Remélem érthető:)!
Tehát, hogy a torna időrendjében haladjak, első körre az új-zélandi bajnokot, Martin Knight-ot (vr. 45.) kaptam, akit az üvegpályán 45 perc alatt 3/0-ra könnyedén legyőztem. A felettem levő ágon a már említett meglepetést okozta Adnan, Mehboob legyőzésével.
Az utolsó körbeli kvalifikációs meccsek kiélezettségét az fokozza még inkább, hogy a győztes mindent visz (pénzt, pontokat, ingyen szállást és persze a presztízst), míg a vesztes "hoppon" marad, azaz sem pénz, se pont, se semmi.
Így könnyebben válik érthetővé, hogy hogyan tudtunk a maláj sráccal több mint két órát eltölteni a pályán.
Meccselemzés
Nem kezdtem jól a meccset, az első végig hátrányban voltam és hirtelen nem is mertem bevállalni semmit, túl defenzív voltam. Addig a maláj rendkívül erősen kezdett és néhány könnyelmű hibát leszámítva szorosan, de végig vezetve nyerte meg az elsőt.
A másodikban tudtam, hogyha az a szett elúszik, akkor szinte biztosan kikapok, ezért próbáltam türelmesen és felépítetten játszani. Az egyeneseim pontosabbak lettek, feloldódtam és képes voltam nagyobb nyomás alá helyezni ellenfelemet. A taktika nehezebbé vált, de érezhetően szenvedni kezdett Adnan és ez jó jel volt.
A harmadikban mégsem nekem állt a zászló. Néhány brutális labdamenet után megtörtem és párat hibáztam, amit már a szett végére nem sikerült ledolgoznom. Ellenfelem ezzel egyértelműen új erőre kapott és a negyedikben is nagyon erősen kezdett. 7-3-as hátránynál hirtelen teljesen lelassítottam a játékot és vártam valamire. Konkrétan arra, hogy ezáltal kapkodóvá váljon és egy kicsit megzavarja a hirtelen váltás. Így is lett, úgyhogy ezt követően erre építettem mindent. Néhány ütésnél erőből támadtam, majd hirtelen lassítottam. Ezt a tanácsot egyébként a legendás Jonathon Power-nek köszönhetem, aki előtte való nap edzői szemmel nézte végig a meccsem és segített. Az ő tanácsa volt, jól is működött.
Az ötödikben 7-7-ig végig együtt haladtunk, de már minden labdamenet között láttam a malájon, hogy fájlalja a lábát. Egyértelműen görcsökkel küzdött, de én is a határán voltam. Azt hiszem végképp kezdtünk kiürülni, amire a legjobb példa az ekkor történt apró baleset.
Fonák oldalon tartottam előre egy ejtéshez, amiből Adnan kimozdulva kibillentett az egyensúlyomból, én pedig az oldalhalnak, majd a földre estem. A pályát természetesen törölni kellett, de mivel a bírók az emelvényen voltak, minket kértek meg, hogy töröljük fel. Ehhez el kellett hagyjuk a pályát és a vicces az volt, hogy egyikünk sem a törülközőért ment. Én banánt és energia italt öntöttem magamba, míg ő jegelte a görcsölő combjait és az edzője utasításait hallgatta.
A pályára én tértem vissza előbb, természetesen a törülköző nélkül. Mondtam a bíróknak, hogy nagyon sajnálom, de én nem találtam semmit. Persze nem is kerestem, örültem, hogy élek.
Egy ilyen helyzetben a bírók akár le is léptethettek volna, de mivel mindketten "ludasak voltunk" és ők is látták, hogy az utolsó erőnkkel küzdünk, csak mosolyogtak.
Végül a szünet nekem tett jót, mert innen már nem vesztettem pontot, 11/7-re nyertem a döntő szettet és ezzel legalább 160 pontot kapok az október 28-án kezdődő Kuwait Openen.
Mindenképpen jó hír egy sikertelen dublini verseny után.
A napokban új versenyekkel töltöm fel a honlapot, úgyhogy ha kíváncsiak vagytok, miért nem leszek itthon egészen novemberig, látogassatok vissza.
Fontos infó, hogy akit érdekel a versenyeken felvett saját beszámolóm, azok a jövőben megtalálják azt a www.squashtv.hu oldalon a videóblogomban. A külföldön felvett meccseimet is akár már másnap megnézhetitek a honlapon, úgyhogy érdemes lesz egyre többször átlátogassatok!
Végezetül két fontos dolgot szeretnék megemliteni. Az egyik, hogy ütőt váltottam és a mostani ütőmet jobban szeretem, mint eddig bármelyiket, a másik pedig, hogy a mostani meccsemen éreztem igazán először, hogy mennyire sokat számitanak a tápálék-kiegészitők és hogy mennyire fontos ebben a sportban a fizikális felkészültség, melyben ennek is hatalmas szerepe van.
Sajnos beigazolódott a félelmem, az egykori top 10-es, sérüléséből éppen visszatérő Borja Golant kaptam a dublini torna első fordulójában. A selejtezőből feljutó spanyol bajnok ellen nem találtam semmilyen ellenszert, egyszerűen jobban játszott nálam.
A meccset 3/0 arányban vesztettem el. A játék nem ment rosszul, de néhány brutális labdamenet után lassabban regenerálódtam ellenfelemnél, aki jelenleg rendkívül erősnek tűnik, szerintem a döntőbe jutásra is komoly esélye van.
Nem így terveztem az indulást, de a vereségemet el kell fogadjam. Már csak abban bízom, hogy a következő heti londoni selejtezős versenyen jobb sorsolást kapok és 18. kiemeltként nekem sikerül majd papírformát borítanom. Az sem lesz egyszerű, de hát így megy ez...
Addig is maradok Dublinban és kihasználom az edzés lehetőségét. Remélhetőleg a mostani megfázásos-lábadozós időszakom jövőhéten már nem fogja vissza az erőnlétemet sem.
Véget ért a nyár, ami egyben azt is jelenti, hogy nekem most kezdődik el az új szezon. Mielőtt azonban a versenyeimről írnék, pár mondatban összefoglalnám a nyaramat is.
Mint arról már korábban írtam, a felkészülésem nagy részét Franciaországban töltöttem Gregory Gaultier-vel. Első ízben vettem részt külföldi edzőtáborozásban, de egészen biztosan nem utoljára.
Dél-afrikai siker a Jarvis Cup-on
Az edzőtábor után Dél-Afrikába, Durban-be vezetett az utam, ahol az ország legrangosabb versenyén vettem részt, a Jarvis Cup-on, ami mellesleg idén jubilált.A kerek 50 éves múltra visszatekintő csapatverseny-sorozat óriási hagyományokkal bír és a végső győzelem fontossága az összes induló csapaton érezhető volt.
A Steven Coppinger (vr. 45.) Krajcsák Márk (vr. 47.) Gary Weadon, Adrian Hansen és Carl Hampton csapatfelállásunk az egyik legesélyesebbnek számított.
A tartományokra osztott Dél-Afrikában a 6 legjobban teljesítő csapat juthatott be a végső döntőbe, melyre augusztus 9-13. között került sor.
Jómagam a lejátszott 5 meccsemből mindet megnyertem 3/0-ra, ezzel többször is hozzájárultam a csapatom (Kwazulu Natal) győzelméhez.
A pénteki döntőben a címvédő Western Province-t győztük le egy elképesztően szoros 3-2-es meccsösszesítéssel. Itt az egykori dél-afrikai bajnokot, Rodney Durbach-ot vertem meg.
Nyíregyházi edzőtábor
Hazatérésem után Nyíregyházára utaztam, ahol egy egyhetes edzőtábort tartottam Szlovákia két legjobb játékosa mellett Welesz Balázsnak, Bottyán Istvánnak, Zelcsényi Miklósnak, Boros Dávidnak és Tóth Gyulának.
A napi négy óra edzéseken minden létező területet átvettünk: gyakoroltunk különböző mozgástechnikákat, taktikai feladatokat, állóképességi feladatokat és még sokáig sorolhatnám...
A hét során meghívást kaptunk Hajdúszoboszlóról és Tiszaújvárosról is, amiknek szívesen tettünk eleget és ezúton is köszönjük a szívélyes fogadtatást!
A szezon első versenye: Ír Open, Dublin
A világranglistás versenysorozatomat idén Dublinban kezdem meg. A 25 ezer dolláros verseny 16-os főtábláján a 7. kiemelt vagyok. Top favorit a maláj Azlan Iskandar (vr. 14.). A nyolcaddöntő holnap kezdődik, rám 16 órakor kerül sor egy selejtezőből feljutó játékos ellen. Matematikailag 25% esélyem van arra, hogy a sérüléséből visszatérő egykori top 10-es Borja Golant kapjam. Nála vannak sokkal könnyebb ágak is, remélem azok közül kapok valakit kezdésnek:).
A dublini torna után az alábbi versenyeken fogok indulni az idén:
Szept. 9-10.: Kuwait Open selejtező, St. George's Hill, London
Szept. 15-25.: Edzőtábor New Yorkban
Szept. 25-02.: US Open, Chicago
Okt. 5-9.: Don Thomas Phoenix Open, Phoenix, USA
Okt. 14-17.: Equador Open, Quito, Equador
Okt. 20-23.: The White Oaks Open, Niagara, Kanada
Ezekre a versenyekre beneveztem, a november és december csak később fog kiderülni, de az biztos, h a decemberi szaúd-arábiai VB-n elindulok.
Nyári felkészülés Franciaországban és Dél-Afrikában
Több, mint egy hónap eltelt a legutóbbi cikkem óta, ezért szükségszerűnek éreztem, hogy beszámoljak arról, hogyan is töltöm a karrierem talán egyik legfontosabb nyarát.
Az olasz tornagyőzelmem után egy bő hetes szünetet tartottam, majd a felkészülésem kezdeti szakaszát Magyarországon kezdtem meg. Ekkor főként súlyzós és erőnléti edzéseket csináltam, a játék csekély szerepet töltött be.
Időközben meghivást kaptam Aix En Provence-ból, Greg Gaultier által, aki állitása szerint örült volna annak, ha a nyári felkészülés legfontosabb szakaszát együtt hajtanánk végre.
A meghivásnak szivesen tettem eleget, ráadásul a korábban emlitett maláj edzőtábor sem a megbeszéltek szerint alakult. A szervezők pocsék módon álltak hozzá a dolgokhoz, melyekre egyébként a mai napig sem kaptam választ...
Mindenesetre ez a lehetőség valószinűleg még jobban jött, hiszen Franciaország nemcsak közelebb van, de a játékos állomány is erősebbnek mondható.
Itt napi szinten tudok játszani és edzeni Greggel, de rajta kivül Lincou, Lavigne, Perrin és Marche is tökéletes edzőpartner. Lincou ex-világbajnok, Lavigne a harmadik legerősebb francia, a világ top 20-ában szerepelt, számos tornagyőzelme van és még mindig a 30 közelében tanyázik, mig Marche például a világ egyik legerősebb juniorja.
Reggelente erőnléti edzések vannak, amik a saját programom mellett Greg által összeirt feladatokból állnak. Azt hiszem nem kell elmagyarázzam mennyire intenzivek és kemények ezek az edzések. Minden másnap alacsonyabb intenzitású feladatokat vagyunk kénytelenek csinálni, hogy a délutáni játékra még maradjon erőnk.
A meccsekben látom a legnagyobb fantáziát. A játékosok és a helyi edző véleménye szerint már megvan a megfelelő erősségű kondim ahhoz, hogy a top 20-ba beférjek, de a meccsrutinom, a helyezkedésem és az ütéseim takarásában még sok fejlődési lehetőség rejlik.
Ezért kell megtaláljam a helyes egyensúlyt az erőnléti edzések, majd a délutáni edzőmeccsek között. Ez többnyire sikerül, bár minden héten van egy-két nap, mikor képtelen vagyok a saját szintemen játszani.
A lényeg az, hogy amikor Gaultierrel, Lincou-val, Lavigne-nyal és Marche-sal edzhetek egy pályán, nehezen képzelhetek el ideálisabbat.
Összesen három hétre jöttem ki, bár hosszabbra terveztem. Az Australian Open szólt közbe,mert a többiek indulnak az augusztus elején megrendezésre kerülő Szuper Széria versenyen, én azonban egy hosszabb felkészülést választottam magamnak. Első versenyemet a szeptember 1-én kezdődő dublini Irish Openre tettem.
Innen július legvégén érek haza, de nem maradok sokáig otthon. Meghivást kaptam Dél-Afrikából, ahol az ország legjelentősebb squash versenyét rendezik a Jarvis Cup-ot. Ezt a francia edzőtábor mellett jó lehetőségnek tartom arra, hogy a felkészülésem mellett, egy-két tétmérkőzésen is fejleszthessem magam.
A Durbanban eltöltött 9 nap után újra hazautazom Budapestre, ahonnan pár napot követően Debrecenbe utazom egy meghivásos versenyre a szlovák legjobbakkal egyetemben. Az augusztus 21-i verseny után velük fejezem be a felkészülésemet a már hagyományosnak mondható egyhetes nyiregyházi edzőtáborban.
Végül augusztus 30-án utazom át Irországba, a már korábban emlitett 25 ezer dolláros Irish Openre.
Megnyertem a Trevisoban ( Velencétől 40 km északra) megrendezett meghívásos nemzetközi squashversenyt. A 8-as főtáblájú, egyenes kieséses tornára a hangulatos Treviso város főterén került sor egy különösen látványos üvegpályán június 10-12. között.
A meghívottak között a legnagyobb favorit Davide Bianchetti volt (magam voltam a második kiemelt), de mellettünk elindult még az új-zélandi, az osztrák és a horvát bajnok is.
Jómagam első körben azzal az Andrea Bianchettivel játszottam, akivel legutóbb 10 éve mértük össze tudásunkat, mikor még junior korcsoportban voltunk. Most sima 3/0-val jutottam az elődöntőbe, ahol már sokkal nehezebb ellenfél várt rám Kashif Shuja személyében.
Az új-zélandi bajnokkal korábban egyszer játszottam, olyan négy évvel ezelőtt, akkor 3/2-es vereséget szenvedtem tőle a Chennai Open negyeddöntőjében, Indiában. Most viszont sikerült egyenlítenem, szoros 3/1 –es szett aránnyal jobbnak bizonyultam.
A várakozásoknak megfelelően felső ágon Davide Bianchetti jutott a döntőbe, aki korábban a horvát bajnok Spoljart, majd az osztrák első Rehmant verte egyaránt 3/0-ra.
A döntő előtt tudtam, hogy ez lesz a legnehezebb meccsem, mert az olasz bajnokot még sosem győztem le, ráadásul ő mindig is előttem volt a világranglistán, igaz most már csak néhány hellyel.
A kiélezett 3/1 arányú győzelmet úgy sikerült megszerezzem, hogy Davidet tudatosan kifárasztottam és próbáltam a játék ritmusát minél magasabban tartani. Mindez sikerült, hiszen a harmadik szettől fogva érezhető volt ahogy lassul és fárad. Könnyű dolgom még ettől a ponttól kezdve sem volt, de a meccs nagy részét már irányítani tudtam és szimplán csak higgadtnak kellett maradjak.
A torna megnyerésével világranglista pontot nem szereztem, mert ez „csak” egy meghívásos torna volt, azonban ettől függetlenül nagyon boldog vagyok, hogy ezt a szezont egy aranyéremmel tudtam zárni közvetlen egy sikeres Eb elődöntő után. Már csak a nyarat kell túléljem valahogy, aztán meglátjuk hova tudok még fejlődni szeptembertől.
További részleteket, videókat, meccsrészleteket és interjúkat a www.squashtv.hu oldalon találhattok, ahová később a teljes meccsek is felkerülnek, úgyhogy érdemes látogatni, sok új információval bővülnek már egy jó ideje.
Sikeresen vettük az első akadályt a francia csapatbajnoki rájátszásban és 4-0 arányú győzelmet arattunk a Passion Aix csapata ellen. Az eredmény meglepő, különösen ha azt nézzük, hogy Gaultier még nem igen vesztett meccset Willstrop ellen, legutóbb én is kikaptam Yann Perrin ellen és a hármas, négyes játékosunk sem gondolhatta azt, hogy könnyedén fog győzni riválisa ellen. Mégis így lett és ezzel bejutottunk a döntőbe, ahol a címvédő Set Marseille csapata ellen kell pályára lépjünk.
Az eseményekről folyamatosan töltjük fel a videókat és interjúkat a squashtv.hu weboldalra, úgyhogy érdemes lesz nyomon követni az izgalmas eseményeket, már csak azért is, mert holnap ismét Renan Lavigne ellen játszom, csakúgy, mint két héttel ezelőtt az egyéni Eb nyolcad döntőjében. Az interjúk között szerepelni fog Gaultier, Lincou, vagy akár Willstrop, de közel 10 másik személy is, köztük például a Bordeaux Open versenyigazgatója, aki elárulja, hogyan rendezte meg a saját 20 ezer dolláros versenyét, melyen többek között én magam is elindultam.
Egyesült Államok, Ecuador, Kanada, Kuvait. Ez a sorozat vár rám a következő öt hétben. A rengeteg utazás mellett öt komoly verseny vár rám, ezek lesznek azok, melyek meghatározzák majd a novemberi és a még fontosabb decemberi ranglistámat. Nem titkolt célom az, hogy mindenképpen az eddigi legjobb helyezésemet megdöntsem (37.). (Közvetlenül a US Open előtt egy hetet töltöttem el New York mellett Chatham-ben, a kép bal oldalán látható Geoff Michells klubjában. A kép jobb oldalán pedig nagyon jó barátom, Jim Rynar látható.)
A new yorki edzőtáborom alatt egyébként egy bemutató meccsre is sok került tegnap este, a négyszeres amerikai bajnok Julien Illingworth (vr. 37.) ellen, akit 3/0 arányban legyőztem egy éles meccsnek számító küzdelemben. A bemutató különlegesnek számított a chatham-i squash clubban, ugyanis hasonló eseményre már tíz éve nem került sor. A telt házas közönség elmondása szerint nagyon elégedettek voltak. 
Abszolút vesztes helyzetből fordítva sikerült a főtáblára jutás a VB utáni legnagyobb versenynek számító Kuwait Open selejtezőjéből. Az összesen két óra tíz percen át tartó küzdelemben 1/2-es szett- és 3-7-es pontállásról voltam képes fordítani a remek formában játszó maláj válogatott Nafiizwan Adnan (képen) ellen, aki előző nap a pakisztáni másodikat, Mehboob-ot győzte le egy dráma ötszettes meccsen. 
Több, mint egy hónap eltelt a legutóbbi cikkem óta, ezért szükségszerűnek éreztem, hogy beszámoljak arról, hogyan is töltöm a karrierem talán egyik legfontosabb nyarát. 
Megnyertem a Trevisoban ( Velencétől 40 km északra) megrendezett meghívásos nemzetközi squashversenyt. A 8-as főtáblájú, egyenes kieséses tornára a hangulatos Treviso város főterén került sor egy különösen látványos üvegpályán június 10-12. között. 
kis.jpg)