Meglepő hír fogadott a 60 ezer dollár összdíjazású Swedish Openen hétfő esti megérkezésemkor. Nem sűrűn fordul elő egy ekkora versenyen, (első 3 kiemelt: Darwish, Willstrop és Matthew) hogy a selejtezőben játékos hiány miatt automatikus tovább jutások születnek. Ezúttal márpedig így lett.
Történt ugyanis, hogy Angliában akkor havazások voltak, hogy a közlekedés teljesen megbénult, ennek köszönhetően többen is otthon ragadtak.
Ez a tény pedig három játékosnak kedvezett, köztük nekem is, mert ilyenkor a szabály értelmében az első három kiemeltnek nem kell játszania. Én pedig Ong Beng Hee visszalépésének köszönhetően már az első kiemelt lettem a kvaliban.
Lényeg a lényeg, hogy ma 17 órától Bradley Hindle (vr. 68.) ellen játszom a főtáblára jutásért. Egyik "kedvenc" játékosomról van szó, úgyhogy remélem magabiztosan fogok tudni nyerni.
Ha sikerül érvényesítsem a papírformát, akkor holnap már a főtáblán leszek és a következő meccsemet már a www.psalive.tv is közvetítené.
Nagyon fontos számomra a jó szereplés, mert a januári hónapban kiesett 400 pontomat ebben a hónapban kell visszapótoljam, abba pedig nem fér bele egy rossz teljesítmény sem.
Ha már a világranglistánál járunk meg kell jegyezzem, hogy a 46-ról az 55. helyre csúsztam vissza, ami mindössze annak köszönhető, hogy ebben a hónapban nem tudtam megfelelő mennyiségű versenyen indulni az egyetem miatt. Tavalyról 400 pontom esett ki 3 versenyből, míg idén csak NY-ba szereztem 125 pontot.
33 hónap után trónfosztás történt az első helyen. A szenzációs sorozatot Karim Darwish szakította meg, de Shabana minden bizonnyal ezt nem fogja annyiban hagyni.
Más....
Volt aki megjegyezte mostanában, hogy rövid cikkeket írok. Ezt amiatt gondolta, mert nem látta jól a cikk alján lévő "Tovább" linket. Abban az esetben, ha a cikkem hosszabbra nyúlik - általában meccselemzésekkor - akkor erre a linkre kattintva éritek el a komplett írásomat. Ilyen például az alább olvasható cikk is...
A lejátszott ma esti meccsemről késő este írok elemzést.
Biztos vannak olyanok, akik ezt a címet egy 117 ezer dolláros verseny legjobb 16 közé jutásánál túl nagy szavaknak gondolnak, de ez az igazság. A világranglista 13. helyén álló Azlan Iskandar (képen) ellen olyan közel álltam a győzelemhez, hogy tényleg csak hajszálon múlt a siker. 70 percnyi kemény küzdelem után 3/2 arányban maradtam csak alul, ami egy kiváló eredmény, de csupán azért keserű számomra, mert komoly esélyem volt a nyolcaddöntőbe ütni magam. Ennek ellenére egy nagyon sikeres versenyt tudhatok magam mögött, ami egy remek visszacsatolás arra, hogy az elmúlt hónapokban jó irányba léptem az új edzéseimmel.
Hosszú szünet után úgy tervezem, hogy a Squash Vetítéseket újraindítom. Az első elemzést pedig ebből a meccsből tartanám, az eredeti psalive-os felvételről.
Kérlek bennetek, hogy akik komolyan érdeklődnének az ilyen esték után, vagy az ötlet tetszik nekik, azok itt a hozzászólásoknál vagy e-mailben írjanak egy sort nekem, hogy lássam mekkora érdeklődésre számíthatok!
Azlan Iskandar bt Mark Krajcsak : 12/10, 1/11, 11/5, 12/10, 11/4 (70 perc)
Két győztes meccs után kvalifikáltam magam a 117500 dollár összdíjazású new yorki verseny főtáblájára. Az első meccsemen a szerencsés sorsolásnak köszönhetően Ben Olinert könnyedén vertem 3/0-ra, de ma a második körben Joey Barrington (vr. 31., képen) ellen már talán senki sem gondolta volna, hogy győztesként jövök le a pályáról. Mégis így lett, 3/1 arányban győzni tudtam az angol ellenfelem ellen, karrierem egyik legjobb formáját nyújtva!
Ez a győzelmem azt jelenti, hogy ha csak a PSA versenyeredményeimet nézzük, akkor eddigi legkiemelkedőbb eredményemet szereztem meg. Eddig Chris Ryder volt a legnagyobb skalp, akkor ő 35. volt a világon.
Továbbá azért is nagyon fontos a mai siker, mert így mindenképpen gyűjtök értékes pontokat a világranglistán is. Egy bukta óriási visszaesést jelentett volna, az alábbi cikkben vázoltak miatt.
Tegnap este sikeresen megérkeztem New Yorkba, ahol szerdán veszi kezdetét a Tournament of Champions elnevezésű 100 ezer dollár összdíjazású PSA verseny. Jómagam a selejtezőben csak a 17. vagyok a nevezettek rangsorában, ami azt jelenti, hogy már a szerdai első körben egy nálam magasabban jegyzett játékos ellen kell pályára lépjek.
A 32-es selejtezőben két meccset kell nyerni ahhoz, hogy főtáblára kerüljek. Az ugyancsak 32-es főtáblán 24-en már fent vannak, tehát a maradék 8 helyre lehet bekerülni.
A versenyt a www.psalive.tv élőben közvetíti, de sajnos csak a főtábla első körétől, ami azt jelenti, hogy két meccset kell nyerjek ahhoz, hogy én is látható legyek a neten keresztül is. Az oldalon regisztrálni kell, majd eldönteni, hogy mennyi pénzt akarunk feltölteni. Egy meccs megtekintése azt hiszem max 500 forintba kerül.
Tavaly nagyon sikeres januári hóapot zártam. Három versenyen indultam, összesen pedig 400 pontot gyűjtöttem. Most ezt kéne megvédjem egy verseny alatt. Fel van adva a lecke az biztos, egy versenyből szinte lehetetlen teljesíteni. A kevesebb januári versenyem a TF miatt van. A vizsgaidőszakom miatt le kellett mondanom néhány versenynevezésemet.
A január elején felállított egyéni rekordom (vr. 46.) februárra nem valószínű, hogy javulni fog, de a következő hónapban emiatt három versenyre is beneveztem: a Swedish Openre, a Finnish Openre valamint a Montreal Openre is. Így a két hónapot megcserélve márciusra már remélhetőleg újabb egyéni csúccsot tudok felmutatni.
A mostani new yorki versenyen a sorsolás szerdán 11 órakor lesz, így azt még most sem tudom, hogy mikor és ki ellen kezdek. Remélem szerencsés sorsolást kapok.
12 győztes profi mérkőzést követően nekem sem hozott szerencsét a 13-as szám és elvéreztem az Edmonton Open elődöntőjében. Matthew Giuffre jobb volt ma nálam, én pedig nem rendelkeztem a legnagyobb előnyömmel a gyorsaságommal.
Szoros meccsen, de 3/0 arányban alul maradtam. Megérdemeltem győzött a kanadai.
Közel két óra után, csak tiebreak-kel tudtam tovább jutni Phillips ellen
A mai negyeddöntő során meglepően erős játékost adott a sorsolás. A kanadai David Phillips borzalmasan megnehezítette a dolgomat és kissé a szerencsének is köszönhetem, hogy ma pozitív hírről számolhatok be Nektek. Eszméletlen nehéz 105 perces meccsen vagyok túl, amit 13/11-re sikerült behúzzak a döntő szettben, a harmadik meccslabdámat értékesítve. Holnap a helyi sztár, Matthew Giuffre ellen játszom a döntőbe jutásért othoni idő szerint éjjel 2-kor. Ő a harmadik kiemelt Cuskelly-t verte meg négy játszmában.
Mark Krajcsak bt David Phillips : 11/7, 8/11, 9/11, 11/7, 13/11 (105 perc)
Az első szettben még úgy éreztem, hogy kézben tartom a meccset és nem kell különösebben aggódjak, csak a hibáimat kell lecsökkentenem.
Hamar rá kellett jöjjek, hogy nem lesz könnyű dolgom, mert a második szettben már jobban játszottam, mégsem volt esélyem megnyerni a szettet.
Úgy érzem nem játszottam rosszul, de az összképhez hozzátartozik az is, hogy néha olyan bosszantó hibákat vétettem, amiket nem is akartam elhinni. Ez jellemző volt az egész meccsre.
Sokszor jó megoldást választottam és hatalmas labdameneteket nyertem meg, néha viszont úgy mozogtam a pályán, mintha életemben először adtak volna a kezembe squashütőt.
Mint ahogy azt tegnap említettem ezt a pályát nem nekem találták ki. Nem jönnek úgy a jó ütések, mint másik pályákon és emiatt sokkal erősebben kell figyelnem és jobban át kell gondoljam mikor támadok. Ez egyfajta plusz nyomást generál bennem.
Visszatérve a meccsre én igazság szerint nem emlékszem mikor ütött nekem valaki ennyi nyerőt ennyire kevés hibaszázalékkal. Emlékszem amikor Palmer ellen játszottam és kaptam ki tőle nagyon simán, ő mégsem ütött ennyire nehezeket. Ne értsétek félre nem azt mondom, hogy Phillips jobb játékos nála, csak valamiért 50 hellyel lentebb rangsorolják:). Hanem azt próbálom éreztetni, hogy míg Palmer hihetetlen erős és biztos játéka hamar feltördelte az enyémet, addig Phillips sokszor egy ütésből, minden helyzet nélkül fejezte be a labdameneteket. Olyan nickeket ütött a semmiből, hogy tényleg nem akartam elhinni. És ezt csinálta sorban, megállás nélkül. Szerencsére erre csak a tenyeres oldalon volt képes, amit viszont ki kellett zárjak a játékból, mert ott semmi esélyem sem volt.
Teljesen nem zárhattam ki, mert ahogy megpróbáltam egyből jött röptézgetni a fonák oldalra, hogy egy percig se hagyjon békén. Ezért tudatosan tényleg megfontolva szabadott csak oldalt váltsak, ami ha nem sikerült már elindulnom sem volt érdemes a labda felé.
A meccs végére négy sebből véreztem. Tényleg felszakítottam a pályát a győzelemért, nem hagyhattam veszni a meccset. Ötször vetődtem a labdáért, amitől mindkét térdem, az ujjam és a jobb könyökön szakadt fel szerencsére egyik sem vészesen.
2/1-es hátrányból kellett fordítsak, amihez végig nagyon kellett koncentráljak. Már az egyenlítés is borzalmasan nehéz volt, egy pillanatra sem lehetett kikapcsolni. Az ötödikben végig fej-fej mellett haladtunk, a végére sikerült 9-7-es előnybe kerüljek, amit nyugodtan mondhatom, hogy elbénáztam. Megvoltak a lehetőségeim, amiket nem tudtam kihasználni. Phillips persze ilyenkor sem hibázott és visszahozta a meccset, de anniyra fáradt volt már, hogy a végén én már csak arra figyeltem, hogy a lehető leglaposabban a fonák hátsó sarokba üssem a labdákat, néhány kivétellel természetesen.
Ha a lehetőség apró gyanúja is felmerült bennem, akkor is a lehető legegyszerűbbet választottam, hogy véletlenül se egy apró taktikai bakival szúrjam el a versenyt.
Az utolsó labdamenet aránylag hosszú volt, melyben végig éreztem az ellenfelemen, hogy csak egy apró lehetőségre vár, de már annyira fáradt, hogy előbb-utóbb el fogja kapkodni. Erősen játszottam a hajrában végig, mert azokat az ütéseket fáradtan nehezebb kontrollálni. És nem is bírta ki, bevállalta, de nem sikerült neki.
Így holnap én játszhatom az elődöntőt egy újabb kanadai ellen.
Most a gyors regenerálódás a célom, ami mondhatni harc az idővel. Figyelni kell mit iszom/eszem, mennyit és mikor alszom. Mindemellett sok nyújtásra is szükségem van és a pezsgőfürdőzést is többször fogom használni a holnapi meccsemig. Ha nem sikerül frissen pályára lépjek, nem sok esélyem lesz. És ezt az ellenfelem tökéletesen jól tudja és meg is próbálja majd kihasználni.
Megkezdtem szereplésemet a 10 ezer dollár összdíjazású Edmonton Openen. Első körben Ian Power ellen kellett pályára lépjek, akit 3/1 arányban győztem le és jutottam tovább a negyeddöntőbe.
Magyar idő szerint szombaton hajnali 2 órakor játszom legközelebb az ugyancsak kanadai David Phillips ellen.
Mark Krajcsak bt Ian Power : 11/8, 9/11, 11/3, 11/7 (50 perc)
Ez a meccs egy az egyben a régi Török-Krajcsák rangadóira emlékeztetett:)! Még játék közben is eszembe jutott ez a kellemetlen érzés, amit akkoriban éreztem:).
Power a meccs elejétől kezdve próbálta drasztikusan lelassítani és tördelni a játékot, ami több okból kifolyólag is sikerült neki. Sikerült, mert még mindig eszméletlen jó keze van, mert nagyon rafinált, mert a pálya nagyon pattogós, ami különösen megnehezíti a pontszerzést és mert az első meccsemen én sem éreztem magam a legjobb formámban.
A kellemetlen játékát viszont könnyű volt megszokni, csak a ritmus egyszerűen túl lassú lett az én játékomhoz. Sokat pedig én sem mertem kockáztatni, különösen az elvesztett szettem után.
Úgyhogy próbáltam játékban tartani a labdát, mert abban biztos voltam, hogy erőnlétileg sokkal jobb vagyok nála. Többé kevésbé sikerült megvalósítanom ezt a taktikát, de holnap már mindenképpen jobban kell játsszak ahhoz, hogy bejussak az elődöntőbe.
Ez a pálya nem fekszik a játékomnak, furcsán érzem magam rajta. Néha össze-vissza pattan a falakról a labda, ami olykor tényleg teljesen kiszámíthatatlan. Ez kissé összezavarja a mozgásomat és a biztonságérzetemet is, ami sajnos sok ki nem kényszerített hibához vezet.
Biztos vannak olyanok, akik ezt a címet egy 117 ezer dolláros verseny legjobb 16 közé jutásánál túl nagy szavaknak gondolnak, de ez az igazság. A világranglista 13. helyén álló Azlan Iskandar (képen) ellen olyan közel álltam a győzelemhez, hogy tényleg csak hajszálon múlt a siker. 70 percnyi kemény küzdelem után 3/2 arányban maradtam csak alul, ami egy kiváló eredmény, de csupán azért keserű számomra, mert komoly esélyem volt a nyolcaddöntőbe ütni magam. Ennek ellenére egy nagyon sikeres versenyt tudhatok magam mögött, ami egy remek visszacsatolás arra, hogy az elmúlt hónapokban jó irányba léptem az új edzéseimmel.
Két győztes meccs után kvalifikáltam magam a 117500 dollár összdíjazású new yorki verseny főtáblájára. Az első meccsemen a szerencsés sorsolásnak köszönhetően Ben Olinert könnyedén vertem 3/0-ra, de ma a második körben Joey Barrington (vr. 31., képen) ellen már talán senki sem gondolta volna, hogy győztesként jövök le a pályáról. Mégis így lett, 3/1 arányban győzni tudtam az angol ellenfelem ellen, karrierem egyik legjobb formáját nyújtva!
Tegnap este sikeresen megérkeztem New Yorkba, ahol szerdán veszi kezdetét a Tournament of Champions elnevezésű 100 ezer dollár összdíjazású PSA verseny. Jómagam a selejtezőben csak a 17. vagyok a nevezettek rangsorában, ami azt jelenti, hogy már a szerdai első körben egy nálam magasabban jegyzett játékos ellen kell pályára lépjek. 
A mai negyeddöntő során meglepően erős játékost adott a sorsolás. A kanadai David Phillips borzalmasan megnehezítette a dolgomat és kissé a szerencsének is köszönhetem, hogy ma pozitív hírről számolhatok be Nektek. Eszméletlen nehéz 105 perces meccsen vagyok túl, amit 13/11-re sikerült behúzzak a döntő szettben, a harmadik meccslabdámat értékesítve. Holnap a helyi sztár, Matthew Giuffre ellen játszom a döntőbe jutásért othoni idő szerint éjjel 2-kor. Ő a harmadik kiemelt Cuskelly-t verte meg négy játszmában.
Visszatérve a meccsre én igazság szerint nem emlékszem mikor ütött nekem valaki ennyi nyerőt ennyire kevés hibaszázalékkal. Emlékszem amikor Palmer ellen játszottam és kaptam ki tőle nagyon simán, ő mégsem ütött ennyire nehezeket. Ne értsétek félre nem azt mondom, hogy Phillips jobb játékos nála, csak valamiért 50 hellyel lentebb rangsorolják:). Hanem azt próbálom éreztetni, hogy míg Palmer hihetetlen erős és biztos játéka hamar feltördelte az enyémet, addig Phillips sokszor egy ütésből, minden helyzet nélkül fejezte be a labdameneteket. Olyan nickeket ütött a semmiből, hogy tényleg nem akartam elhinni. És ezt csinálta sorban, megállás nélkül. Szerencsére erre csak a tenyeres oldalon volt képes, amit viszont ki kellett zárjak a játékból, mert ott semmi esélyem sem volt.
Megkezdtem szereplésemet a 10 ezer dollár összdíjazású Edmonton Openen. Első körben Ian Power ellen kellett pályára lépjek, akit 3/1 arányban győztem le és jutottam tovább a negyeddöntőbe. 
